Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Kopányi György: Premier

rését! Én arról a heroikus küz­delemről beszélek, ami Hüllen­der József nevéhez fűzó'dik! ... Miért nem vallód be, hogy ki vagy dögölve? Agyondolgoztad magad, küzdöttél az utolsó le­heletedig! Csak nem várjuk meg, amíg itt esel össze a.... HOLLENDER (gúnyosan, dühösen) A harc mezején?... (Felpattan, fel és alá rohangál a szobában:) Mi­ért nem küldtek ide egy olyan pasast, aki nem a kelléktárból kölcsönzött jelzőkkel próbálja közölni velem, hogy fel is út, le is út? SZOMMER (ő is ordít) Te meg­vesztél! Nem érted? Kitüntetést kapsz! Egy egész nemzet fog fe­jet hajtani eló'tted! (Hangot vált, mély lélegzetet vesz, odaballag csendesen az íróasztalhoz, mely­re lerogyott Hollender.) Én per­sze megértelek. (Szünet) Közöld velem, de őszintén: mikor jártál utoljára külföldön? HOLLENDER He? SZOMMER Voltál már tengerpar­ton? HOLLENDER Számomra már a Balaton is túl nagy. SZOMMER Jártál Párizsban? HOLLENDER (vigyorogva) Ahová beszökött az ősz? Láttad te már a naplementét Szabadiban? SZOMMER Elfelejtettél élni, Hol­lender. HOLLENDER Arról, amit te élet­nek nevezel, mindent tudok, édes öregem. Ezek között a falak között mindent végigcsináltunk, amihez kedvünk szottyant. Pá­rizs. Moliére mindent elárult nekem. Nem, nem jártam be a világot. Azzal büszkélkedhetek magamnak, hogy a világ volt oly szíves, és felkeresett engem. SZOMMER Jocó, komolyan beszé­lek. Ez nem akármilyen kitün­tetés. HOLLENDER Egy biztos: olyan kitüntetés, mely egy felmon­dólevélbe van belecsomagolva. Függöny L 270

Next

/
Thumbnails
Contents