Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Kopányi György: Premier
HOLLENDER Jézusom! Ez a vén trottyos időzavarban van? Nem közölték vele, hogy csak három nap múlva lesz a bemutató? NOZI Valahogy... nem volt rá mód. O tartja szóval az egész titkárságot. HOLLENDER Milyen most? NÓZI Barátságos. Mindenkihez van egy-egy jó szava. HOLLENDER Akkor pénzt hozott magával. (Kissé idegessé válik, rágyújt, elhelyezkedik az íróasztala mögött, s megpróbál természetesnek látszani) Eressze be. NOZI (kimegy, aztán az általa kitárt ajtón besétál egy idős, köpcös, könyvelőkülsejű emberke. Széles mosoly az arcán, kitárt karokkal közeledik, ebben is van némi teatralitás. A szmokingjáról lerí, hogy még az érettségire készült.) Jocóóóóm! Jocókám! HOLLENDER (feltápászkodik, eléje megy, ő is eljátssza a boldog embert) Bélám! Ha tudom, hogy te vagy az, nem váratlak egy percig sem! SZOMMER Jól elbeszélgettem a hölgyekkel. (Körülnéz, megha- tottan forgatja a fejét:) Itt semmi sem változott. Istenem! Végre egy szilárd pont a mindenség- ben! HOLLENDER Helyezd magad kényelembe Bélám. SZOMMER (lassan ereszkedik bele a kopott fotelbe) Az nem olyan könnyű, Jocóm. Nincs keservesebb dolog, mint túlélőnek lenni. HOLLENDER Ne légy nevetséges. SZOMMER Tévedsz. Minden erőmmel azon vagyok, hogy frissnek, fiatalnak, életerősnek lássanak. Csakhát... az ember egy bizonyos időn túl csupán egy pofozógép célpontjává válik. Mit gondolsz, mi hozott le ide ebben a nyirkos, ködös időben? HOLLENDER (készségesen vigyorog) Mi nem tudjuk megtagadni a rögeszméinket, Bélám. Itt nem kell farizeuskodnod, én is megmaradtam Thália rabszolgájának. SZOMMER És közben az élet olcsó közhelyeinek is áldozatai vagyunk. (Szünet) Látszik rajtam, hogy egy temetésről jövök? HOLLENDER Nem is tudom. Nem járok temetésekre. Engem ezek az övön aluli ütések leterítenek. Akkor, ha megengeded: fogadd részvétemet. SZOMMER Ő az ötödik néném, aki arra kényszerít, hogy végigcsináljam ezt a megalázó tortúrát. Tudod te, milyen ma egy temetés? Rideg! Kíméletlen! A reménytelenség szemfényvesztő ceremóniája! Senki sincs tekintettel a megboldogultra, se a porig sújtott ittmaradottakra. Az egész banda a zsebedre koncentrál, a sírásók ugrásra készen támaszkodnak a lapátokra, a pap az óráját nézi szent tirádája közben...! HOLLENDER (nem érdekli) Különben... amúgy... hogy vagy? SZOMMER Mégis, mit gondolsz? HOLLENDER Csupán a temetésre jöttél le? SZOMMER Ugyan. Ha már úgyis le kellett jönnöm, körül kellett néznem, mi maradt az én magára hagyott szülővárosomban. HOLLENDER És közben belebotlottál a színházba. SZOMMER Hollender, ne légy kegyetlen!... Amúgy is megpróbáltam volna megmagyarázni. HOLLENDER Mit? SZOMMER Hogy mitől van az egész minisztériumnak lelkiis268