Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Kopányi György: Premier
darab jó, Skergula remekelni fog, a darab fel fogja csiklandozni az elpilledt értelmiséget, s a pletykák, melyeket a szorgalmas hátramozdítók oly hévvel terjesztenek, olyanokat is becsalogatnak a színházba, akik elhitték, hogy színházi válság van. DANKÓ Skergula el van keseredve, mivel egy tanulóvezetó't akasztottál a nyakába. HOLLENDER Skergula tombol, mert ez a srác nem pitizik. Én ezt a fiút úgy raboltattam el a főiskoláról. Ez nem pazarolja az instrukciókat, ez szelíd, ezzel Skergula, aki ostorokhoz szokott, nem tud mit kezdeni. DANKÓ (megpróbál más húrokat pengetni) Tudom, rosszkor jöttem, megfeledkeztem a kötelező' tiszteletkörökról is, hiszen mea culpával kellett volna kezdenem, de tudom, hogy szűkében vagy az időnek. Ezért hát csupán egy cetlit kérek tőled, fontos, hogy rajta legyen a szignód. HOLLENDER Sajnálod. DANKÓ Nem igaz! Nem sajnálod! Te még mindig vérig vagy sértve! HOLLENDER Ahhoz nincs megfelelő indulat bennem. Nézd, Dankó, ha nem vetted volna észre: én már a végét járom. Az utolsó dobásoknál tartok. A fiókom tele van mérgekkel, antibiotikumokkal, csodaszerekkel. DANKÓ Én tudom, mit követtem el ellened. Tudom, a leghülyébb pillanatban közlöm veled: úgy jöttem hozzád, mint egy tékozló fiú az ő megbántott, faképnél hagyott atyjához. HOLLENDER Remélem, százszor felkínált, egyszer se befejezett drámádban nem fogsz efféle közhelyekkel traktálni. Én is szerethetnélek téged. Számomra te több voltál, mint egy nyeretlen kétéves. De túl sokszor vágták a képembe, hogy lelkiismeretlenül bánok a rám bízott közpénzekkel. Egy sajtcédulára fizettem neked akkora előleget, melyet a kész darab átvételekor illett volna prezentálnom. DANKÓ (mosolyog) Egy szó, mint száz: visszaküldesz a nagy, büdös fenébe. Azt hiszed, nem vagyok képes felfogni a saját vétkemet?... Én, én hajítom az első követ arra a nyomorult pasasra, aki voltam! (Odajátssza magát a hajdan gépíróasztalnak szánt bútordarabhoz, melyen vagy tíz üres üveg áll, szemlét tart a palackok fölött.) A régi barátság jegyében... nem kínálnál meg egy korty védőitallal? HOLLENDER Nem áll módomban. De ha találsz valamelyik fenekén egy kortyot, a rendelkezésedre bocsájtom. DANKÓ (feladja) Értelek. Tisztában vagy vele, hogy a fürdővízzel kiöntötted az újszülöttet is? HOLLENDER Nem ez lesz az első baklövésem. DANKÓ (mosolyog) Nincs más hátra, mint... kijelenteni: még így se tartalak szőrösszívűnek. Nem én vagyok az egyetlen, aki kenyéren és vízen él. HOLLENDER (turkálni kezd a zsebében, majd előhúz egy gyűrött ötszázast, leteszi az íróasztalra) Ne menjen föl többé a függöny ebben a házban, ha nem ez az utolsó garasom. DANKÓ (rámered, mint akibe kést döftek, majd meggondolja magát, keserű fintorral odaballag az íróasztalhoz, zsebre vágja a pénzt) Igaz. Te mindent tudsz az 261
