Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Kopányi György: Premier

életről. Megesik, hogy ennyiért embert is ölnek.

HÜLLENDER Majd nézd meg a darabot. Rá fogsz jönni, hogy Szelistyei tehetséges.

DANKO (fájdalmasan mosolyog) Ecetes szivaccsal kínálsz egy keresztre feszítettet? (Lassan megindul a kijárat felé, s mint ahogy ezt minden darabban, filmben így látta, ő is visszafordul a küszöb előtt:) Bámullak. Te még ma is csodákban hiszel. Jobban meg kellene becsülni azt a néhány álmodozót, aki még a pokol tornácáról is Isten kék egébe bámul. Te valóban megérdemelnél egy igazi zsenit. De egy durch-und-durch prózaíróból még te sem fogsz igazi drámaírót faragni. (Teátrálisan int a kezével, mint aki a halálba megy. És kisurran.)

NÓZI (lép be. Hírmondó egy olyan korszakból, melyben még főszerepe volt a színháznak. O ebben a zűrös, zaklatott világban töltött el vagy ötven esztendőt. Kicsi, úgy járkál a házban, hogy senkibe, semmibe se ütközzön bele. Ő is színigazgató volt. Valahol. Egyszer. Most is szinte észrevétlenül bukkan fel, s ügyet se vetve Hollenderre, aki visszazuhan Dankó látogatása előtti állapotába, odabaktat az íróasztalhoz, kihúz egy fiókot, dobozokat szed elő belőle, s pirulákat vesz ki a dobozokból, szép sorba rakja őket, odahelyezi Hollender elé, az írógépasztalhoz megy, ott áll egy kancsó víz, abból beletölt egy pohárba valamicskét, odahelyezi az íróasztalra. Hollender szeme csukva, tovább hever egy tetszhalott pózában.)

HOLLENDER (lehunyt szemmel) Kár a gőzért.

NÓZI (csendesen) Dankót nem én eresztettem be. Egyszerűen áttört a kordonon.

HOLLENDER Én ezt a nőt^ páros lábbal fogom kirúgni. Átjáróházzá silányította az irodámat.

NÓZI Itt vannak a pirulái.

HOLLENDER Később.

NÓZI (szenvtelenül) Most.

HOLLENDER (elveszti a türelmét. Már nyoma sincs benne az iménti haldoklásnak) Mondja Nózi bácsi: magát doktor Keresztessy fizeti, vagy én?

NÓZI (csendesen) Már megint haj- bakaptak.

HOLLENDER Kik?

NÓZI Mintha nem tudná.

HOLLENDER Majd kibékülnek.

NÓZI Fel kéne hívnia a szerkesztőséget.

HOLLENDER Mi a fenének?

NÓZI A Vukovári Rappaportra osztotta a darabot.

HOLLENDER És akkor mi van?

NÓZI Rappaport utálja Szelistyeit. Nyilvánosan összeverekedtek a kaszinóban.

HOLLENDER Jézusom!

SZELISTYEI (beront) Mindenekelőtt kötelességem közölni veled, hogy a titkárnő figyelmeztetése ellenére rontok rád kopogás nélkül. Bár tudom, mi illik, ez esetben nem lehettem tekintettel az illemre. Természetesen annyival tartozom neked, hogy bocsánatot kérjek, dehát ebben a házban az idegrendszerek túl nagy megpróbáltatásnak vannak kitéve.

HOLLENDER (csendesen, nyájasan) Foglalj helyet. Neked itt szabad bejárásod van. Mindenki tudja, hogy mi itt mind az íróból élünk.

SZELISTYEI Ennek szinte semnú jele sincs! Jó, közbevetheted, hogy itt lázas munka folyik, sen262