Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Kopányi György: Premier
KOPÁNYI GYÖRGY Premier (RÉSZLET) Szereplők: HOLLENDER SKERGULA SZOMMER NÓZI BÁCSI DANKÓ SZELISTYEI Szín: egy vidéki színigazgató irodája. Az utóbbi ötven esztendő alatt szinte semmit se változtattak a berendezésen. HOLLENDER (minden bizonynyal túl van .a hatvanon. Megviselt, de még így is elnyűhetetlen. Abból a fajtából való, amelyik ritkán mond igazat, de ez sosem derül ki. Elpilledve hever az íróasztal mögött, ám az is lehet, hogy alszik.) r DANKÓ (Első pillantásra egy túl korán deklasszálódott értelmiséginek hat. Először kopog, de nyomban utána, választ se várva, benyit. Odalopakodik az igazgató íróasztalához, aztán vigyorogva krákogni kezd.) HOLLENDER (kinyitja a szemét, arcán nyoma sincs a meglepetésnek. A hangja csendes, sőt, inkább közömbös.) Úgy tudtam, önkezeddel vetettél véget életednek.^ DANKÓ Mondják: kinek halálhírét keltik, hosszú életű lészen e földön. HOLLENDER Miben állhatok rendelkezésedre? DANKÓ Arra vagy kiváncsi, honnan a fészkes fenéből kerültem elő? HOLLENDER Nem vagyok kiváncsi rá. DANKÓ Te azt hiszed, elszeleltem az előleggel. HOLLENDER Ha nem vetted volna észre: bemutató előtt állunk. DANKÓ Látom. Ettől szállt a fejembe a vér. Csak állok, és bámulok. Mondom magamban: ennek te vagy az oka, Dankó! Belehajszoltad ezt a tiszta embert egy kétségbeejtő próbálkozásba! Előszedett az Isten háta mögül egy durch-und-durch prózaírót, elhitette vele, hogy mi sem egyszerűbb, mint dialógusokat írni. (Hangot vált:) Én, én vagyok a disznó! Cserben hagytalak. Te persze meg vagy róla győződve: rohadt, amorális lény vagyok, akinek még együttérzés se jár a pusztulásban. (Szünet) Te most joggal kérdezheted: mit csináltam ez alatt a tizenkét hónap alatt? HOLLENDER Nem érdekel. DANKÓ Márpedig igen tanulságos pokoljárásról tudnék beszámolni. HOLLENDER Leköt a premier. 259
