Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom
bizonyítékai az avar ötvösök kísérletező kedvének, sőt bizonyos esetekben talán sajátos hitviláguknak is, a legtöbbjük előkerülési helye (Közép-Tisza) pedig esetleg a legfontosabb műhelyre utalhat. 13. típus. Allatfejes (vadkan) kis- és nagyszíjvégek E jól elkülöníthető csoport összefoglalása (Garam 1981) együtt tárgyalja az ilyen öwereteket a hasonló lószerszámveretekkel. Mi itt természetesen csak a szíjvégekkel foglalkozunk, a lószerszámok eltérő helyzetéről amúgy is nemrég jelent meg egy értékelés (Madaras 1993a). A csoport tagjai nagyrészt kisszíjvégek, csak két nagyszíjvég van köztük. Általában vadkanfejet ábrázolnak, kivételként szerepel csak egy szamár(?) és egy jávorszarvas!?) fej. A két lemezes kisszíjvég az 1. típusnál (közép-avar előzmények) is szerepelt. A 20 lelőhelyről származó 27 sírból kerültek elő az ide tartozó darabok, esetenként 1-3 kisszíjvég. Elterjedésük a Szigetköz-Csallóköz-DNY-Szlovákia vonalnál sűrűsödik. Ebből arra következtethetünk, hogy ez a verettípus az ENY-i határvidék katonai rétegének (több esetben lovas, fegyveres sírból kerültek elő ezek) jellemző, de ritka sajátossága. A veretek többsége balra néz, de akadnak jobbra állók is. Az anyag a motívum ritkasága és különlegessége ellenére meglehetősen sematikus ábrázolásokból áll, hiszen ha néhány darabon nem lenne jól felismerhető az agyar, akkor a rosszabb minőségűeket már nehéz lenne azonosítani. 14. típus. Emberábrázolásos darabok (nagyszíjvégek, kisszíjvégek, csatok, veretek). A kutatás talán ezzel a csoporttal foglalkozott a legalaposabban, ezért ezeket nagyon is sokszor idézték. Először Fettich értelmezte először e darabokat, azok későantik gyökereit kiemelve (Fettich 1937 I. 9-24., II. I-X. t.). Ennek a körnek egy másik csoportját, a medalionokba foglalt büsztök és portrék együttesét egy másik tanulmány vizsgálta meg (Dimitrijevic 1966). Tanulságosnak tartjuk a viszonylag nagy anyagot kisebb csoportokra osztani, hiszen a különböző motívumok ebben az esetben leginkább csak az emberábrázolás ténye miatt vonhatók össze. A 69 tárgy és leletegyüttes (melyeknek öwereteihez lószerszámveret, szarukorong- és mellboglárpár is járul) nagy része későantik eredetű motívumok másolatának (büsz tök, portrék, ember-oroszlán küzdelme, nereidák, női alakok = táncosnő vagy Niké) tekinthető. Igen kevés ezen felül a sztyeppéi, nomád hitvilágra, mindennapi életre utaló jelenet. Ezek inkább a kivételek, ami azt bizonyítja, hogy a pusztai népek díszítőművészetében ez a típus alárendelt szerepet játszott. Ezt az analógiák szinte teljes hiánya és a kérdéses daraboknak az állatábrázolásokhoz képest feltűnően gyenge kompozíciós tisztasága is jelzi. A 69 sírlelet 154 emberábrázolásos verete azonban azt is igazolja, hogy ez egy széles körben elterjedt, és a korábbi felfogással ellentétben igenis jelentékeny súlyú típus. Az ide tartozó övkészletek 52 lelőhelyről kerültek elő. Megoszlásuk a következő: 30 nagyszíjvég; 19 kisszíjvég (síronként 1-4 darab); 68 kerek veret (síronként 1-9 darab); 9 csat; 22 maszkos csüngőjű veret (síronként 1-12 213
