Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom

szemben ez rajtuk már alig ismerhető fel. Tulajdonképpen csak a névadó lelőhely 20. sírjának nagysz íj végén látható egyértelműen, hogy a szimmetrikus növények valamilyen azonosíthatatlan állat fejével záródnak. A többi veretet (nagyszíjvégek, kisszfjvégek, veretek) csak ennek ismeretében sorolhatjuk ide. 15 tárgyról van így szó, 9 lelőhelyről. Bizonyos formai hasonlóság alapján további 22 veretet is ide tartozónak tarthatunk (15 lelőhelyről), de meg kell említenünk, hogy ezek esetében magunk is számolunk a szubjektivitás gyanújával.

Annak lehetőségét, hogy ez a meglehetősen nehezen azonosítható motívum állatfej lehet, Felvinczi Takács Zoltán ismerte fel (Felvinczi Takács 1960 127. fig. 12.). Az a tény azonban, hogy mindössze egyetlen nagyszíjvégen lehet egyértelműen felismerni a motívumot, arra utal, hogy feltehetően közvetett és értelmezés nélküli átvételről lehet csak szó. Mivel az ábrázolás, bár erősen gyenge minőségben, de már a közép-avar korban is feltűnik, lehetséges, hogy az újonnan beköltöző népek hozták magukkal keletről.

Területileg két részen sűrűsödnek a darabok: a Bécsi-medence - Szigetköz illetve a Közép-Tisza vidéke környékén. Nem véletlen ez: az eddigiek alapján már többször utaltunk arra, hogy az előző katonai, az utóbbi pedig politikai központ lehetett.

11. típus, keresztény” típusú övveretek

Ebbe a csoportba az állatábrázolások olyan darabjait osztottuk be, amelyeken madár (galamb, sas), illetve hal látható. Rögtön ki kell azonban jelentenünk fenntartásainkat keresztény voltukkal kapcsolatban. Hagyományos értelmezésük László Gyula 1935-ben megjelent művén alapul, holott 1940-ben már ő maga pontosította elképzeléseit (László 1935; 1940; 149.; 152.). Ez utóbbi szerint a galambpáros veretek megjelenése csak 670 utánra tehető, jelentésük pedig legalábbis vallási szinkretizmust takar, így nem igazolhatja az avarság amúgy is csak feltételezhető keresztény rétegét. A zavart az is fokozta, hogy László későbbi írásaiban a korábbi álláspontjához tért vissza (pl.: László 1968 48.).

Az (élet)fáról csipegető, szemben álló galambpár motívumát anyaga és technikája alapján (préselt bronz- ill. ezüst lemez), valamint formája miatt (pajzs, kettőspajzs alak) esetenként kora-avarnak tartja a kutatás. (Pl: a környei 140. sír verete és az adonyi préselőminta). A Kiskőrös Pohibuj-Mackó dűlői 53. sír vereteit a velük együtt előkerült bizánci éremutánzatok 670 utánra keltezik. Mindezekből az következik, hogy a motívum, mint átvétel már a korai időkben is megjelenhetett, de nagyobb jelentőséget 670 után kapott. Ennek alapján egyes, eddig korainak tartott vereteket átsorolhattunk a közép-avar korba. Az anyagot négy alcsoportra oszthatjuk, de ezek közül az első kettő nagyon szorosan összefügg, a másik kettő pedig igen kis esetszámú, így azért lényegében egy homogén leletkörről van szó.

lla. típus. Két szembenálló galamb egy fáról csipeget

9 eset (préselőminta, 1-10 db félkörös végződésű veret, 2-7 db kettőspajzs alakú veret, korongfibula), ezek 9 lelőhelyről származnak.

llb. típus. Két szembenálló galamb és fa t halat tépő sas

5 eset (csat, veret, ezüst lemez) 5 lelőhelyről.

210