Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom
llc. típus. Sas kereszttel 3 eset (1-4 veret) 3 lelőhellyel. lld. típus. Madár és hal egyéb ábrázolásai. 4 eset (csat, nagyszíjvég) 4 lelőhelyről. A galambpár motívumának datálásában lényeges szempont az, hogy a két, már említett, kétségtelenül kora-avar darab technikailag és formailag is eltér a többitől. Ugyanakkor elterjedési területük súlypontja a Duna-Tisza köze középső' része, ami nem esik egybe a Tótipuszta-Igar kör bizánci kereszttel, imahengerrel (bár ezek nó'i sírok) jelzett, valóban keresztény bevándorlókat bizonyító területével. Ennek alapján a motívum eredeztetésének keresztény jellegét nem tagadva ugyan, erősen kételkedünk abban, hogy e veretek keresztény népességre is utalnának. A szellemi hátteret illető' kételyeinket tovább fokozzák azok az öntött darabok, amelyeken a galambpárt minden esetben a halat tépő' sas motívumával együtt ábrázolták. A kérdés mindazonáltal nem tekinthető' lezártnak (Tomka, 1975 35.). A keresztet tartó sasos veretek együttese ritkaságuk és hasonlóságuk miatt tartozik össze. A kiterjesztett szárnyú, szembeforduló, fejét oldalra fordító sas heraldikus típusa már igen korán kialakult (i. e. 6. sz.), és egyformán fontos jelentéssel bírt a sztyeppéi, antik és germán népek szimbolikájában. A sas kereszttel való kombinálása viszont mégis a nomád és keresztény világ szinkretizmusára utal, hasonlóan az előbbi veretek sas-galamb- pár együttéséhez. Elterjedésük (ÉNY-Magyarország) a határvédelmi vonal közelsége miatt felvetheti, hogy ez a típus esetleg hadijelvény (is) lehetett. A fennmaradó néhány tárgy (lld. típus) állatábrázolásai az eddigiek fényében kapnak értelmet. Az ezeken látható hal és madáralakok önmagukban nehezen értelmezhetők. A nyakukon szalaggal díszített pávák ráadásul a kerek madaras veretek iráni előképeihez is köthetők. Ebben az esetben könnyen elképzelhető két teljesen eltérő ideológiai hátterű ábrázolás átvételének sajátosan avar összeolvasztása: minden fenntartás nélkül merítettek az általuk megismert kultúrák motívumaiból, amennyiben ezek megfeleltek (a számunkra csak részleteiben ismert) saját világképüknek. 12. típus. Állatábrázolásos egyedi darabok Az alábbiakban olyan tárgyakról lesz szó, amelyeket egyik eddig felállított csoportba sem oszthattunk be. Ezeket ugyan most együtt tárgyaljuk, ez azonban nem jelenti azt, hogy összefüggő csoportot alkotnának. All darab (nagyszíjvégek, kisszíjvég, bujtató, veret) 11 lelőhelyről származik. Elterjedésük a Közép-Tisza vidéken koncentrálódik. Ez azt jelentheti, hogy ezen a területen kereshetjük a legkreatívabb ötvösök műhelyét, ami feltehetően a kagáni központ közelségére utal. A tárgyak között két olyan nagyszíjvégpár is található, amelyek amellett, hogy egymás párhuzamai, egy elvontabb, már-már absztrakt stílus képviselőinek is hatnak. Az egyik esetében a geometrikus megoldás kap madárfejek bedolgozása révén új jelentést, a másiknál pedig a fán ülő madarak rajza érdekes módon az itáliai langobard művészet egy reliefjéhez köthető. Mindkét eset olyan stíluskeveredés kísérletének tűnik, ami eleve ide211
