Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom
(két S formából összeillesztett) levelek (és ezek puszta körré egyszerűsödött variációi), a liliomos, valamint a vésett, poncolt palmettás darabok. Ide sorolhatjuk még a ferde végződésű, középen üres, hólyagos szíjvégeket is. Kis számban igen jó minőségű, nagyon bonyolult rajzú egyedi megoldások is vannak, ezek mindegyike fölényes mesterségbeli tudásról tanúskodik. A különböző' típusok kisebb részletei díszítik a garnitúrákhoz tartozó vereteket, csatokat és kisszíjvégeket (Fancsalszky 1995). A legösszetettebb képet az alakos ábrázolású darabok mutatják. Az alakos ábrázolású öweretek tematikus felosztása A típusok felsorolása előtt utalnunk kell a motívumok lehetséges eredetére és jelentésére is. Az állatküzdelmi jelenet és fő állata, a griff végső soron mezopotámiai eredetű, ami keleti hatásként került az etruszk és a görög művészetbe, majd a pontusi és a hellenisztikus tárgyakon keresztül a szkíta és a steppei anyagba. Ez bővítette az ázsiai állatstílus amúgy is nagyon gazdag formakincsét (Artamanov 1973), amely az avar művészet egyik alaprétege. Hasonlóan fontos a szasszanida fémművesség hatása. Ez főleg a díszedények (ezüsttálak, kancsók, korsók) figurális motívumainak és használatának átvételét jelenti, ami a közép-ázsiai népek fejedelmi pompáját gazdagította (Marschak 1986). Az avar öwereteken ez a gyöngysorkeret, a nyújtott galoppban futó ló, a szenmurv (pávasárkány), bizonyos madáralakok és az oroszlán ülő változatának átvételében jelentkezett. A későantik művészet a bizánci kultúrán keresztül hatott az avarságra. Ebből néhány pogány eredetű motívum is átkerült a bizánci keresztény szimbolika jelentés nélküli átvételének eredményeként az avar öweretekre. Ezek közé tartoznak a következők: a fáról csipegető galambpár, a keresztet tartó sas és a hal, de innen származtatható jónéhány profán jellegű emberábrázolás is. Az avar övveretek tízezres nagyságrendű előfordulásához képest azonban néhány hasonló, más kultúrkörből származó darab nyilván nem lehet szerves kapcsolat, vagy az egész stílus eredetének jelzője. Tudomásul kell venni, hogy az avar öntött bronz veretek stílusa és motívumkincse az avarság saját terméke és helyben, saját határaik között alakult ki. Egy régebbi álláspont szerint az övék veretei személyre szólóak, a nemzetség és a család azonosító jelei, ábrázolásaik pedig eredetmondára és totemállatokra utalnak. Ez a teljesen indás díszítésű darabok esetében automatikusan elesik. Ma már inkább rangjelző tárgyaknak tarthatjuk ezeket, ezért az a valószínűbb, hogy szimbolikájuk hatalmi és óvó-védő jelképként értékelendő. Az anyag legjellemzőbb része - a nagyszíjvégek összessége - végső soron néhány alaptípusra bontható: sorban álló állatok, állatküzdelmi jelenetek, az emberábrázolás különböző formái, valamint mindegyik egységen belül néhány egyedi alkotás. A tipológiai felosztást logikai úton kíséreltük meg követni. 1.300 év távlatából nehéz elképzelni, hogy pontosan mi járhatott a mesterek fejében, illetve, hogy milyen elvárásoknak kellett megfelelniük. Ennek következtében 199
