Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Fancsalszky Gábor: Avar öv - avar griff - avar társadalom
egy általunk felállított rendszer keretében próbáltunk meg egy áttekinthető' felosztást létrehozni. E tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé az összes tárgyra vonatkozó pontos utalást, de itt és most nem is ez a cél, hanem az eredmények összefoglalása. 1. típus. Közép-avar kori előzmények - préselt állatalakok A közép-avar kor számos régészeti összefüggést mutat a késői korszakkal. Mi itt természetesen csak az öwereteket emeljük ki. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a vezérleletek (Tótipuszta-Igar kör) övveretei nem azonosak a köznép övdíszeivel. Ezek a beérkező új népek számának megfelelően többfélék (Garam 1976 134., 140-142.; Bóna 1984 324-327.). A minket érdeklő csoport, a préselt állatalakos (,griffes”) veretek száma csekély, ennek fő okát anyagunk romlandóságában látjuk. A csoportot 19 sír (16 temetőből származó) veretei és 9 nagyszíjvég (6 temetőből) alkotják. Azt, hogy sérülékeny tárgyakról van szó, az is bizonyítja, hogy a szíjvégek közül 5 sérült vagy töredék. Az öntött nagyszíjvégek esetében ez az arány 273-ból 18. A csoportot sem technikailag sem tematikailag nem érdemes felosztani, de figyelemre méltó, hogy nincs közöttük egyforma példány. Ma már közismert, hogy a közép- és késő-avar kor régészeti anyagának egyik leglényegesebb eltérése éppen az öweretekben fogható meg (Bóna 1984 325-327.; Bálint 1989 151-152., 159-161.). Véleményünk szerint a préseléssel ill. bronzöntéssel készült veretek váltása a következő módon következhetett be. A törékeny lemezes nagyszíjvégek sérülései miatt viszonylag rövid idő alatt felismerték az avar mesterek, hogy erősebb konstrukcióra lesz szükség. Ezért először a még mindig a szokott módon előállított nagyszíjvégeket egy vastagabb, merev bronz keretbe foglalták. Innen már csak egy lépés volt az egész tárgy egyben történő kiöntése. Az ilyen, ún. kereteit darabokon eleinte az addig alkalmazott minta, a sorban álló állatok („pszeudo-griffek” = az alakoknak ui. általában se szárnyuk, se csőrük nincs) mustrája jelenik meg, főleg a Közép-Tisza vidékén. Míg a közép-avar préselt griffek a Kárpát-medence egész területén megtalálhatóak (ha kis számban is), addig ez a helyi koncentrálódás esetleg a bronz- öntéses stílus kialakulásának helyére is utalhat. Ami a griff figurájának pontos ikonográfiáját illeti, a klasszikus ókori művészetben is két típusról beszélhetünk. Ez a mesés lény eredetileg a két leghatalmasabb égi ill. földi ragadozó keveredéséből (a sas és az oroszlán) jött létre, így vált a hatalom, az erő és a Nap jelképévé, a gonosz legyőzőjévé. Mezopotámiai típusa inkább oroszlánfejű, a görög pedig jobbára sas, de mindkét körben előfordul a másik variáció is. Szigorúan véve oroszlántestű, sas fejű, szárnyas, oroszlánfarkú lénynek kell lennie, ebben a formában került át a középkori művészetbe is. Sorban álló griffek A fenti eredeztetés és technológiai magyarázat egyből átvezet az öntött nagyszíjvégek egyik általános típusához, a sorban álló griffeket ábrázoló darabokhoz. Az öntött anyag felosztása és tárgyalása előtt fontos megjegyezni, hogy e 200
