Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Bohumil Dolezal: "Bibóról - cseh szemmel"
Bibó ugyanakkor pontosan ismeri a nyugati és a bizánci kereszténység alapvető különbségét, utóbbiban a kereszténység tanításának lényeges vonásai csupán korlátozottan jutottak érvényre, mivel a társadalom szerveződésének alapvető szabályai az ázsiai despotizmusból származnak.34 Nem állítható természetesen, hogy Bibó értelmezése mindenestül hibátlan volna. Bibó is elkapta — az Európában orosz hatásra terjedő - utópikus szocialista fertőzést. Emiatt egyszerűen nem ismerte föl, milyen alapvető jelentősége van a modern demokratikus társadalom számára a magántulajdon és a szabad vállalkozás intézményének. A magántulajdon korlátozásának szükségességéről,35 az öröklött tulajdon vitás voltáról, a munkásigazgatás hasznosságáról30 szóló elmélkedései ma már túlhaladottnak kell minősíteni, egyes elemei ugyanis semmiféle összhangban nincsenek a nyugati keresztény hagyománnyal, ellenkezőleg, az Oroszországban már a középkorban hatalomra jutott keleti despotizmus örökségének tűnnek. E - semmiképp nem jelentéktelen - fogyatékosságok azonban nem kérdőjelezik meg a Bibó-féle koncepció helyességét. V. Emanuel Rádl (1873-1942) cseh biológust és filozófust a csehek - és a szlovákiai magyarok - körében a háború előtti Csehszlovák Köztársaság nemzetiségeinek szószólójaként ismerték. Publikációi terjedelmes sorából (melyek nagy többsége aktuális kérdésekkel foglalkozó alkalmi brosúra) a legnagyobb figyelem a „Csehek harca a németekkel” című kis könyvét illeti mind a mai napig. Ez irányú tevékenysége minden elismerése mellett megjegyezzük, hogy Rádl jelentősége túlmutat korabeli munkásságán. A csehszlovák (cseheket, szlovákokat, csehországi németeket, szlovákiai magyarokat magába foglaló) politikai nemzetről vallott koncepciója - voluntarizmusa miatt - meglehetősen utópikus terv. Rádl ennél sokkal többet jelentett a cseh politikai gondolkodás és filozófia számára, mindenekelőtt „szellemi liberalizmusával”, melyben a modern politika keresztény gyökereit hangsúlyozta. Ebben az összefüggésben is - a cseh közegben pedig számára különösen - szokatlan az európai fejlődésről és benne a cseh részvételről vallott fölfogása. Elsősorban azt kell elmondani, hogy Rádl Masaryk tanítványának és szellemi hagyománya követőjének vallotta magát. Masarykhoz fűződő viszonya természetesen egyáltalán nem volt problémátlan, erről leghíresebb művének terjedelmes része tanúskodik.37 Rádl fölfogása az európai történelem értelméről eltér Masarykétól, inkább Bibó nézetéhez hasonlítható. A három szerző álláspontja a vallás kérdésében különböző. Masaryk bizonyos értelemben a tipikus cseh hozzáállást testesítette meg. Eredetileg katolikus volt, valószínűleg amerikai hitvese hatására tért át a református hitre, ám idővel csaknem teljesen elveszítette érdeklődését a tételes vallás iránt. Ugyanakkor nagyon pontosan tudatosította annak a németszabású nemzeti liberalizmusnak a határait és súlyos problematikusságát, mely a múlt század második felében egész Közép-Európát elragadta. Megpróbálta kitölteni ezt a szörnyű űrt, mely ennek kiűzése után a cseh gondolkodásban maradt. Bibó 162
