Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Bohumil Dolezal: "Bibóról - cseh szemmel"

relatíve függetlenebb egyházi rend, majd a nyomába lépő világi értelmiségi rend gyakorlati és hivatási hagyományai; a személyes viszonylatokon, szerződéseken, privilégiumokon és szabadságokon alapuló nyugati típusú hűbéri rendszernek a szabadsággal élni tudásra nevelő szerepe; a monarchiával szembeforduló középkori parlamentarizmus, a rendi szabadságok és a helyi önkormányzat iskolája; a civitas és a civis kimunkált antik megoldásai; a polgári élet keresztény szellemű fegyelme és szabadságai; a céhek hivatási ön- kormányzata; az Európa bizonyos részeiben ősidők óta fennmaradt szabad paraszti életforma; a presbitariánus rendszer és a szektárius vallási közösségek iskolája és végül - mint legmodernebb fejlemény - a szakszervezetek nevelő iskolája. Ezek a tényezők különféle és igen változatos arányban voltak együtt Európa különböző országaiban. A keresztény monarchia életideálja érvényes volt az egész keresztény világra; a lovagság és az aránylag független egyházi rend mindenekelőtt a katolikus Nyugaton virágzott; az önálló értelmiségi osztály Franciaország fókusza és középpontja körül az egész katolikus Nyugaton; a nyugati típusú hűbéri rendszer mindenekelőtt Franciaországban, Nyugat-Németországban és Angliában; a középkori rendi alkotmányosság koszorúban helyezkedett el a hűbéresség folytán meglehetősen atomizált francia-német központi Európa körül: Aragóniában, a brit szigeteken, Skandináviában, Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon; a városi polgári életforma nyugatról keletre csökkenő életerővel egész Európa területén; a szabad parasztság Eszak-Európában s a Balkánon; a presbiteri rendszer és a szektárius közösségek a kálvinista országokban, Angliában és Amerikában; a szakszervezetek egész Európában. A demokráciára való előiskolázottság intenzitása Európa különféle részein különböző volt, de nem volt Európának olyan sarka, mely valamit ne kapott volna belőle.”28

Ebből az összefoglalásból világos, hogy Bibó a kereszténységet egyáltalán nem úgy fogja föl, mint az „antik és ázsiai többistenhit monoteizmusba való átmenete magasabb formájaként” - Masaryktól eltérően.

Az európai középkor megítélése nála jóval kedvezőbb, a modern Európával összekapcsoló értékeit és vívmányait hangsúlyozza. Ez annál érdekesebb, mivel Bibót a különböző személyi kötelékek fűzték a református egyházhoz.20 Ennek ellenére nagyra értékelte a kiteljesedett középkori egyház univer- zalizmusát és - a maga módján - sajnálta bukását.30 A reformációt kevesebbre értékeli, mint gondolhatnánk. Tulajdonképpen csupán azért becsüli, mert eltörölte a pogány rítusokat és segített az erkölcsileg igényes ember típusának megalkotásában - természetesen a középkori katolikus egység elpusztítása árán.31

Bibónak jóval pozitívabb a képe a középkorról, még a részletekben is érezni, hogy a hangsúlyt az európai fejlődés folytonosságára helyezi: míg Masaryk számára Szent Pál a kereszténység és a Római birodalom közti elvtelen kompromisszum létrehozója, Bibó szerint Pál fölfogása Krisztus istenségéről azzal, hogy fönntartja ember mivoltát, életközeliségét - megváltó és béketűrő vonását hangsúlyozza.32 Szent Ágoston Masaryknál a rabszolgaság igazolója, Bibó inkább arról beszél, hogy Ágoston tanítása olyan erkölcsi fölhívás alattvaló és uralkodó számára, mely a hatalmasok erkölcsi felelősségét is hangsúlyozza, s ezzel teret nyit a világ és a társadalom jobbításának.38

161