Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Bohumil Dolezal: "Bibóról - cseh szemmel"
cióját hevesen vitatták, melyben Masaryk ellenfele előbb korábbi politikai szövetségese, Josef Kaizl professzor volt, később pedig Josef Pékár professzor és diákja voltak.9 Masaryk később a csehek európai történelmi fejlődésben elfoglalt helyét, e fejlődés lényegét és értelmét is ebből a perspektívából szemlélte. III. Masaryk „Oroszország és Európa” c. terjedelmes művében - mellékszálként - az európai politikai és szellemi fejlődés vázlatát adja. Itt is nagyra értékeli a ,jézusi tanítás” jelentőségét Európa további fejlődésében. Azonban bírálja is Jézust, főképp azért, mert Isten szeretetét az ember iránti szeretet elé helyezte.10 Tarzuszi Szent Pál (a „hatósági isteni kegyesség” fogalma kompromisszum a Római birodalommal) és Szent Ágoston (a rabszolgaság iga- zolója11) tevékenységével Masaryk szerint a kereszténység „államalkotóvá”, egyetemes és kötelező érvényű állami ideológiává válik. Az egyház és az állam egységes világnézeti alapon alkot egységet a középkorban.12 A kereszténység a teokratikusan szabályozott állam ideológiája lesz. Aliit (értsd: Istenben való hit) és a szeretet (értsd: felebaráti szeretet) előtérbe kerüléséből következik a pap fontossága, aki a gyülekezetben Isten és ember közötti közvetítő. Ez a papi arisztokratizmus és a középkori teokrácia alapja. A vallás kinyilatkoztatott vallásként való fölfogása kifejezetten misztikus jellegű. Masaryk különben elismeri, hogy a katolikus kereszténység a világi hatalom spiritualizációját (Bibó „átitatódást” mondana) és fóltételességét hozta. Ez azonban csak részelőny mindazon negatívumokhoz képest, melyekben a középkori nyugati katolikus kereszténységet egészében elmarasztalja. Masaryk elutasítása oly erős, hogy ugyanazon katolikus univerzalizmus formájának tartja a nyugati és a keleti kereszténységet, erre a határozott következtetésre jut: „A katolicizmus az antik és ázsiai többistenhit monoteizmusába való átmenete legmagasabb formája.”13 Európa fejlődésében a reformáció hozza majd a pozitív fordulatot. Ez a vallásos fölfogás hangsúlybeli eltolódását jelenti: az ember-isten viszonytól az ember-ember viszonyig, a misztikától a moralitásig. Eltűnik a pap Isten és ember közti közvetítő, mágikus szerepe.14 Új értékek jutnak érvényre: a világ erkölcsi szemlélete, a józanság, a racionalizmus, a munkakedv és kereskedelem támogatása.10 A reformációra az objektivizmus és szubjektivizmus, illetve a tekintéllyé váló egyéni lelkiismeret jellemző. Egyidejűleg nekilendül a szekularizáció folyamata: „legelőbb a filozófia és a tudomány szekulari- zálódik, később az állam és a jog, majd szekularizálódni kezd az erkölcs s lassanként a vallás is.”16 Világos tehát, hogy Masaryk számára az alapvető ellentét, szakadás nem Nyugat és Kelet, katolicizmus és ortodoxia, hanem a középkori kereszténység és a reformáció között van. További jelentős haladást (Masaryk szerint) a felvilágosodás hoz, fölfokozott racionalizmusával és kritikai hajlamával. A teológia helyébe a vallás- filozófia (a teológia kritikája) lép, de ami „a teokrácia, az egyházi tanítás és 158
