Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Bartha András (Borto Andrei): Pusztuló Pusztina - Félrevert csángó harangok siralmai

ták, csak Pusztina őrizte meg védó'szentjeként első'királyunkat (de a templomban - mindannyiunk sajnálatos figyelmeztetésére - imigyen hangzik félkörbe írva nagybetűsön: Sfmte Stefane, Roagá-te Pentru Női!). Ezen „átkereszteléseknek” (templomok védó'szent-cseréjének) mi volt az oka? Mi a magyarázata annak a hagyománynak is, hogy a moldvai csángómagyarok minden évben pünkösdkor elzarándokolnak Csíksomlyóra?

Európa talán egyetlen virágzó római katolikus püspöksége Moldvában található. A moldvai magyarok mindig papokért esdekeltek a Szentszéknél, de legtöbb esetben olasz, horvát, tót, lengyel és más nemzetiségű papokat kaptak, kiknek könnyebb volt megtanulni a román nyelvet, mint a hívek magyar nyelvét. Napjainkban az a papság hiányzik, amely felkarolná e népet, irányt mutatna, segítene, hogy iskoláikban, templomaikban saját anyanyelvükön is tanulhassanak-imádkozhassanak.

A túlnépesedett csángómagyar falvak kevés földdel rendelkeztek, s így - főleg az ifjúság - csoportokban földbirtokosoknál, mezőgazdasági munkán dolgozott. Főleg ezek az alkalmak voltak az éltetői a népmeséknek, népdaloknak. Ezeknek megszüntetésével népköltészetük is hanyatlásnak indult, illetve az idősebbek körében a passzív tudatban él. A moldvai magyarság népköltészete minden bizonnyal az egész magyar nyelv területén jelenleg a leggazdagabb. Megfigyelhető, hogy az eddigi felgyújtott mesékből hiányzik a tündér, óriás, melyek más magyar népmesékben nagyon gyakoriak. A sárkányt is ember alakban képzelik. Továbbá megfigyelhető, hogy az itteni mesékből, népi elbeszélésekből hiányzanak a drasztikus, erotikus elemek, valamint a népi dekameron. Viszont a mesékben nagyon gyakoriak a metafizikai tényezők. Például a két testvér meghal, és két fa nő ki a sírjaikból, majd amikor elégetik a deszkát, „kiugrik” egy parázs, és a juh két arany báránya lesz, a húsból mosáskor elszalad két darab, és ismét gyerekek lesznek; a cigányasszony és lánya; a gyerekek a különböző fázisokban is beszélnek; a Nap és Nap-anya; ezek beszélnek, sőt tevékenykednek: a Nap ruhát dob le, a Nap-anya ruhát készít. Csángómagyar testvéreink honnan vették ezt, vajon milyen örökség ez? Keleti örökség, vagy milyen? A nyelvészeknek és történészeknek feladata, hogy kutassanak a nyomon.

Ahány ház, annyi szokás - mondja a közmondás. Ez a csángókra is érvényes. A legtöbb szokás kapcsolatban van a vallással, az évszakokkal, az időjárással, a mindennapok természetes életrendjével; de itt is megtaláljuk a különbséget a románok és a csángók között. Például Aprószentekkor (dec. 28) a csángó falvakban a gyermekek egy vesszővel „aprószentekein!” mennek (miközben a befogadó gazda hátsóját ütik, a következő kis verses kívánságot mondják el: Aprószentek, / Szent Dávid / Viseljed az új esztendőt / Békével, / Szerencsével, / Jó egészséggel! Szilveszter napján és estéjén a gyerekek, fiatalok, de még az idősebbek is mennek „urálni” (ismerősök, szomszédok meglátogatása és jókívánságaikat versformában tolmácsolják). E alkalomkor „be” is szoktak öltözni és medvés, kecskés, lovas táncos jeleneteket adnak elő. Karácsony előestéjén (dec. 24) a csángók - nagyobbrészt a gyerekek és fiatalok - „énekelni mennek”, karácsonyi dalokat adnak elő, aho-1 a Mennyből az angyal..., Pásztorok keljetek..., Csorda pásztorok..., stb. kezdetű énekeket énekelik; ének után következik a felajánlás, amelynek több változata ismerős Pusztinán is; a legnépszerűbb így hangzik: „Jóemberi nemzet! / Készülj vi154