Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Bartha András (Borto Andrei): Pusztuló Pusztina - Félrevert csángó harangok siralmai

zavaros körülmények között. Egyik adatközlő szerint a háború alatt azzal biztatták a népet, hogy harcoljanak, s Jia a háborút megnyerjük, akkor fődet kaptok. S mikor azok hazatértek a verekedésből, nem adtak nekik semmit. Még máshol adtak, de ez a Petru Miszil, ez mérnök vót Bukarestben, Resicán vót gyárigazgató, nagy ember vót no, s nem adott. Akkor a pusztinaiak bémentek Bákóba a prefekthez, s kérték a fődet. - Ne mit ígértek; s nem mindenütt kaptak egyebütt... s akkor a prefekt azt mondta nekik: Itt nincs, én nektek nem tudok hozni a tenerembe fődet. Menjetek, s hol van, ott adunk. S akkor, huszonkettőbe, felkerekedett vagy húsz gazda Pusztinából, s lementek Foksén mellé Garaofába, (Garoafa, - Garoafele?) s ma es ott vannak, de elidegenedtek. Aztán huszon- négybe-huszonötbe adtak vaj egy huszonhat gazdának egy-egy fél hektárt. A Lótoknál, a Bonyhába, de a Bonyhába nem jöttek ki, csak a Feteke (Fekete) Lábakon belül. S tudja-e kiket tettek oda? Akik a legzajosabbak vótak, hogy bédugják a szájikat. Azért adtak egy-egy fél hektárt a bojér fődjéből.” Vagyis a gazdák egytizede kapott ekkor földet, mivel a gazdák száma hozzávetőlegesen 260 volt ekkor. A romániai statisztika sajátos logikája alapján a falu lakosságából magyar fajú” nincsen, magyar anyanyelvű 1146, római katolikus vallású pedig 1153. A gyakorlatilag színmagyar anyanyelvű (97,4%) faluban Iosif Tálmacel a plébános, aki magyarul egyáltalán nem tud. A deák (kántor) neve Bartis József, 1902-ben került Pusztinára.

Az első világháborút követő évtizedekben jelentősen növekedett Pusztina lakossága. 1932-ben már mintegy 300 a családok száma, 1948-ban pedig 332 házról tudunk. A föld pedig nem nőtt, a körülbelül 1500 hektáros pusztinai határnak csak mintegy harmada volt az emberek kezén. A lakosság nagy része, még a földdel rendelkezők is a bojár földjén találtak maguknak munkát. Kaszáp István így jellemezte a helyzetet: ,Módos gazdák kevesen vótak a faluban, ezért a szomszédos románok szerették, hogy fődjeiket a pusztinaiak dolgozzák meg. Jöttek télbe a bojérok a faluba s azt mondták: kellenek emberek céklakapálni, oda jók vótak a leánykák gyermekek, asszonyok es. Melyik elvett egy hónapra, a másiknak nagyobb vót a családja, az elvett többet. Aztán jött a másik: nekem kellenek aratók. Aki elvett egy fácsát, annak adtak előre pénzt. Amikor eljött az idő, akkor rikolytották őket, s amelyik nem jött, vették elő a korbácsot.” A pusztinaiak jól gazdálkodtak azon a kevés földön. A moldvai csángó falvakra általában jellemző volt az árutermelés valamilyen formája. Pusztinán kiváló, messze földön híres szarvasmarhákat neveltek. Ma is emlegetik azt a nem messze lévő román faluból való képviselőt, aki annak idején egy gyűlésen azt mondta, hogy ,p pusztinaiak ki vannak tüntetve az egész országban, mert itt tartják a legjobb marhákat. Az ő faluját szólta, s a miénket dicsérte. Azt mondta: Baszestben rezesek, s tartanak vagy hét-nyolc-tíz marhát es, Pusztinában kinek egy van, kinek kettő, de az. az egy megéri a tizet. Mert jól vannak tartva, jól ki vannak tisztítva”. Az állattenyésztés mellett Pusztina még híres volt a faszulyka (bab) termesztéséről is, amiért a Bákó környéki zsidó kereskedők eljöttek a faluba.

1945 után megint csak azok kaptak földet, akik részt vettek a harcokban.

A faluban iskolaépület 1919-ben épült, 1937-ben elhelyezték az új templom alapjait. 1926-ban készítették el a harangokat. A nagy harangra románul rá van írva: Endrei Florea római katolikus pap és a pusztinai nép. Szent István király tiszteletére. A.D. 1926.” A templom 1957 körül készült el. Az oltár

149