Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Bartha András (Borto Andrei): Pusztuló Pusztina - Félrevert csángó harangok siralmai

nyilvánvaló tévedés, Pusztina lakossága ugyanis mindig tiszta magyar volt, amint azt már Jerney is tapasztalta 1844-i útja alkalmával. „(Pusztina) fekszik a nagy Tázló igen szép folyam mellett... Magyarul az oláhokkali szomszédság viszonyainak ellenére is tiszta székely-csíkiasan akárkivel és örömest beszélnek magyarul. Szorgalmas földművelők. Egyetlen, zsidóból keresztelt oláh lakja e falut, ennek is felesége pusztinai asszony.” A lakosság számának stagnálása valószínűleg összefüggött jobbágyvoltukkal. A görög papok és a román hivatalnokok kíméletlenségének emléke a mai napig él a nép emlékezetében: JZrőst csúful bántak a néppel akkor. A macskát belenyuvasztották a kerdálba (vödör), s odatették, hogy igyék belőle, ha nem fizette az adót. A fejüköt megmosták gany élébe. ”

1864-ben, Cuza idejében fóldesítették meg a pusztinaiakat is. A népi emlékezet talán egy kissé túl is becsüli 1864 jelentőségét, de kétségtelen, hogy Pusztinán, a jobbágyfaluban jelentős változásokat eredményezett. „1864-ig ahol főzted a máiét, az sem vót a tiéd. A bojérfődjét dógozták, jobbágyok vótak, rabok. Akkor aztán mindenkinek adtak három-öt fácsát (falcé = régi moldvai földmérték). De nem adták egyféleképpen. Akinek nem vót marhája, s a két karjával dógozott a bojér birtokán, annak adtak kicsibbet. Akinek vót két ökre, annak kétökórrészt, s akinek vót négy ökre, annak négyökörrészt adtak. Hat- ökörrésze Pusztinába csak Gyurka Antinak, Gyurka Györgynek vót, s Szabó Jánosnak s Demeter Györgynek. A hatökrös kapott hat fácsát.” Mindezt Kaszáp Istvántól tudjuk. Ugyancsak ó' mondta el, hogy az 1864-es földosztáskor arra is figyelemmel voltak, hogy hol, milyen minőségű a föld. ,A Mezőt az állam fölosztotta mezei fődnek, a Hegyeket zabfődnek, a falu mellett a Nyomásokat legelőnek, itt a falu mellett nem adott csak egy-egy tíz prezsinát... tizenegyet (1 ha = 54 prezsina). A Hegyfarkán - amétt gyenge termésű főd vót, ott mindenkinek adtak hét prezsinát. Megszámították, hogy egynek jót es adtak, rosszat es. Például egy embernek a Hegyfarkán vót hét prezsinája, s a Nyomáson, itt a falu mellett tizenegy, a Kenderesbe vót öt. így a Hegyen a rosszban harminc, s Mezőn a jóba hatvan. Ezek a két ökrösek vótak. ”

A XIX. század második felében három pusztinai papról van tudomásunk. Az 1850-es években Funták Kozmás, pnagyarhoni” ferences pap szolgált, őt 1854-ben egy Schnobal nevű Jót” követte, 1868-ban pedig egy Philippo Corri- doni nevű ,fiatal tüzes minorita”, ki ,papi kötelmeit magyarul végzi, mi miatt híveinél nagy becsben áll”. Érdekes, hogy a kedélyes pusztinai pappal ugyanekkor találkozó Imets Fülöp Jánosnak mennyire más a véleménye: ,(Beszél egy keveset magyarul, amennyi eddig magyar híveitől ráragadt, de magát bővebben képezni nem akarja. (...) Kitűnt, hogy a legvérmesebb és türelmetlenebb olasz áll előttünk, kire Mazzini és Garribaldi valószínűleg büszkébbek lehetnek, mint a misszió és azon komoly ügy, mely rá van bízva.” A falu kántora a Napló szerint Bencze (valószínűleg Becze) József. Filiáinak száma 14, valamennyinek van kápolnája. Kántoraik mind magyarok, jiagyobbrészt kivetődött székelyek”.

Az iskola régi adatai mutatják, hogy a múlt században magyarul írták a pusztinai családok nevét: Kiss, László, Veres. Ezeket azóta elrománosították: a Bordásból lett Spátaru, a Lászlóból: Lasláu, a Veresből: Ro$u. ABeczét nem tudták lefordítani románra, így ugyanúgy maradt, csak románosan írják: Beta.

Az első világháború után kiosztottak egy kevés földet a faluban, de nagyon

148