Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Serdián Miklós György: magyar magyar mesék
- tessék parancsolni. - tesz rá kvazimódó bácsi, mert tudja mitől döglik a légy. ő se piskóta, az már kiderült.- ó, én meg terád akartam muzsikányi ezt az eltűnéses mesét, drága öcsécském. akartam, tamm-tamm. de nem te vagy a hunyó, mármint a mócsingok elizélését. - sziszegte a csuhás kvazimódó bácsi arcüregébe bele. kvazimódó bácsi egy kicsit meghúzta magát a bacik miatt, meg az angóramacska szemekkel, ami volt neki, csak lesett kifelé önmagából.- semmi gond, főnök. - mondta és ráhapcizott a dologra, egyenesen bele az enyvesbe. a megoldás is ott lapult, hogy hát kvazimódó bácsi majd bevetkőzik a lerúgott gyugyu bálvány helyettesítőjének, tetszett neki az „eksön” és lehányta a gönceit, a „táj ming” jó volt. kezdődhetett az előadás. már szállingóztak az első mindenre elszánt nézők illetve hallgatók, kvazimódó bácsi meg lazán ott állt egyszál ádámkosztűmben és kiköpött olyan volt mint a gyugyu bálvány: egy törpe szörpupu gyertyával a kezében. ment a vecsernye. sok népi kanyarbanézés. csámcsogás. pletykapreparál- gatások. estébé. és ekkor egy csepp forró viasz cseppent kvazimódó bácsi herpájára, aki erre fel olyat ugrott mint egy valódi bakkecske, és nem csak ugrott, de mint a nyúl kiszaladt a főteremből. na a parasztoknak se kellett több, úgy megijedtek, hogy ők is szanaszéjjel futottak. mert hát ki látott már olyat, hogy a bálványok szanaszét rohangásznak a semmibe, oda bele... egy idő után persze összedugták amilyük volt és véres lett a levegő, hamar kiokumlálták, hogy ez biztos a csuhás hibája, mert rosszul adja elő a műsort, ez nem smakkol a bálványoknak és inkább lekopnak, elmennek a... szóval összeeresztettek mindenüket, és kitalálták, hogy betesznek a csuhásnak, méghozzá úgy, hogy elmennek a főcsuháshoz és bemártják. két főparaszt alkotta a küldöttséget, akik már az úton begyakorolták, hogy miként fognak nyalni. „csókoljuk a salomosztóját, nagy gond van!” a főcsuhásnak persze nagyon nem tetszett a két brutális eke fejszerkezete, de valójában neki se volt sok sansza az ikertaplókkal szemben, ő is a törzsvendégekből élt.- na, mi van drága uraim? - kérdezte álmosan, és halgatott, mert így volt a legegyszerűbb kikagylózni az áspisos mételyt.-jó. hát akkor függesszétek fel, majd... - valamit még hozzátett volna, de a főparasztoknak ez is megtette, elotthon aztán elő is adták, hogy „függesszük fel” és fel is akasztották a nagy mócsingos bálványrugdalót. a csuhás nagymestert. mire a főcsuhás megérkezett már ott lógott a fán. pedig ő csak azt akarta, hogy „függesszék fel az állásából, majd aztán elkenyjük...” (,fl pap, a harangozó és a szalonna”) 12
