Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - MELLÉKLET - Írottkő Stúdió

V

ÍROTTKŐ STÚDIÓ

KÁROLYI TAMÁS

Ahol esténként a színes fények

gyúlnak

(részlet)

I/k

Fél hét körül szálltam fel a buszra, hogy elinduljak a város felé. Azonnal találtam egy ülést az ablak mellett. Leültem, fülemre tettem a fülhallgatót, és elindítottam a walkmant. Kibámultam az ablakon, miközben felcsendült a zene. Az üveg másik oldalán ott volt a Falu.

A busz lassan elindult a Fő utcán. Sehol egy ember. Az egyik kapu rácsa mögött kutya ugatott. Csak pár pillanatra láttam, hallani pedig egyáltalán nem hallottam a busz alapzaja és a Walkman miatt. Nagy, barna kutya volt. Majd feltűnt a Kocsma, a vele átellenben lévő oldalon a Templom és a Vegyesbolt. A bolt előtt ócska bicikli feküdt, bent tompán pislákolt a fény.

A busz megállt. Az ajtó kinyílt, majd becsukódott. És elindultunk megint. Elfüggönyözött, lehúzott redőnyű házak, kapurács mögül ugató kutyák. A falak sárgák, zöldek, néha fehérek, esetleg barnák. Előttük járda és hosszú csatorna húzódik, benne földszínű a víz: előző nap esett. A házak legtöbbje egyszintes, de néhányuk - talán különcködésből - kétszintes. A legtöbb ablakban fonnyadt muskátli. A tetők szürkék és szürke fölöttük az ég is.

Elértünk a Kultúrházig - ócska, omlott

falú, egyszintes épület -, és a busz újra megállt. Ajtónyitódás, -csukódás, egy lökés, az ablakon túl a táj meglódul: úton vagyunk. A busz jobbra kanyarodik, balra a Falu egy másik utcája nyűik. Elfüggönyözött ablakok, lehúzott redőnyök, ugató kutyák, sárga, zöld, fehér és barna falak, járda, csatorna földszínű vízzel, szimpla vagy dupla szintek, szürke tetők ott is. Lassan kiért a busz a Faluból: jobboldalt házak, baloldalt a Temető. És mintha ez utóbbi csak az előbbi kicsinyített mása lenne: egyszerű kő-, vagy márványtömbök, hamis „reklámszlogenekkel" díszítve, némelyik kisebb, másik melldöngetően nagyobb, körülöttük méter magas a fű és a csalán, csak a sírhoz vezető pár kőkocka körül van megtisztítva a föld. Tisztességes kerítése csak az országút fele van, de arról is pattogzik már a festék. A Temető után még egy ház, akárcsak a többi, aztán vége a Falunak, láthatóvá váltak a szántóföldek, a távoli kékesen derengő hegyek, melyek felett a vastag felhőrétegen keresztül tompán átsütött a reggeli nap.

Ekkor észrevettem, hogy nem szól a Walkman. Kimerült az elem. Levettem hát a fülhallgatót.