Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Baranyai Judit: A bor és a nő dicsérete a vrakubároknál

csorbítja értékét.) Ezek az írások azonban nem a megszokott hrabali bűbájjal vagy „a la Kusturica” mutatják meg nekünk a falusi élet mindennapjait. Ahogy egyre jobban elmélyedünk a történetekben, úgy bontakozik ki előttünk lépésről lépésre egy évszázadokon keresztül őrzött hiedelemrendszer pókhálóján átszűrődő világ- és jellemrajz, mely a mese határvonalait átlépve analógiáját képezheti minden közösségnek vagy tágabb értelemben akár egy társadalomnak is. Találkozhatunk dolgos, hétköznapi emberekkel, mások bánatán meggazdagodó nyerészkedőkkel, a mindenhol és mindig jelenlévő kíváncsiskodókkal, akik a falu zömét alkotják, és végül de nem utolsó sorban szerelmesekkel minden mennyiségben. Amint látjuk, valami nincs rendjén, valami megszokott elem hiányzik a történetekből, s ez nem más, mint a mesei értelemben vett hős, aki minden akadályt elhárítva győzedelmeskedik a jó ügy érdekében. Haklik Norbert figurái jó és rossz tulajdonságokkal egyaránt rendelkező hétköznapi emberek, szeretetre, társra és megértésre vágyók, akik esetenként annyiban különböznek társaiktól, hogy saját maguk által sem érzékelt különleges tulajdonságokkal rendelkeznek (Köldöknyakú Mikoláj, Az orlovi kanördög, a Nagy Ember). E különbözőségük azonban inkább eltávolítja, mintsem közelebb hozná őket az emberekhez, akik szeretet és megértés helyett hol félelemmel fordulnak feléjük, hol jutalmat várva segítik és ápolják őket, személyükben Isten vagy az ördög küldöttét látva. Legjobb példája ennek a kötetet záró novella: Az orlovi kanördög története, ahol is a címszereplőt pártfogásába veszi a falu egy része, s az ördög-szőr-köpet massza csodatevő hatását a lelkész minden tiltakozása ellenére alkalmazzák, mikor azonban Adalbert kanördög elveszti a gyógyítás képességét, ellene fordulnak, s a sors furcsa iróniájaként távoztával egyidejűleg érzik hiányát: „Mit ér a falunk kanördög nélkül? - kérdezték maguk elé meredve a nekibúsult orloviak, és végül már azzal is kiegyeztek volna, ha egy csálészemű, két arasznyi, incifinci kis kanördögöt küldenének nekik azok az erők, amelyek Adalbertét menesztették hozzájuk hajdanán, de nem így lett.” Ehhez hasonló helyzetekben gazdag a kötetben található többi írás is. Olyan közösségekbe csöppenünk, ahol az emberek mindennapjait valami furcsa, természetfeletti esemény zökkenti ki a megszokott kerékvágásból, s egy csapásra megváltozik életük. Általában idegenek érkeznek a faluba, jövetelüket természeti jelenségek előzik meg, s ott-tartóz- kodásuk alatt is egymást követik a szenzációt keltő események (a szárazságra ítélt földeken jótékony eső ered, a meddő asszonyok csodák csodájára hirtelen teherbe esnek, a gyógyíthatatlan betegek meggyógyulnak, a prówhradai tövek szentszőlőt teremnek). Ha nem az idegenek testesítik meg a földöntúli erővel rendelkező teremtményeket (mely erőről nem tudjuk, hogy égi avagy alvilági eredetű-e, de minden bizonnyal tanító szándékkal küldik a kapzsiság, értetlenség és vakhitűség ellen), akkor a falubelieket ruházzák fel olyan tulajdonságokkal, melyek a legtöbb esetben kivívják a közösség egyidejű ellenszenvét és bámulatát (a féldisznóban melengetett Tasenka Vladomár, a szegdobosi Daróczi Krisztina szépségükkel, s a körülöttük zajló furcsa eseményekkel vívják ki a falu népének rosszmájú, félelemtől átitatott gyűlölködését). A radla- venici Könnyező Mária története sokakat emlékeztethet az ex-jugoszláviai barbár háború eseményeire, amelyben egymás mellett évtizedekig nyugalomban élő népek közt nevetséges indok alapján hosszú háborúskodás veszi kezdetét (a vrakubárok és rutovánok közti különbségekre kiélezett jellemraj1097