Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Baranyai Judit: A bor és a nő dicsérete a vrakubároknál

zokban kis elvonatkoztatással ráismerhetünk a szereplőkre: az előbbiek sík vidéket benépesítő, tisztátalan húst nem fogyasztó, mokányabb nemzetség a rutovánokénál, melyek azonban az előzőkkel ellentétben nem fogyasztanak bódító italokat, és sudár termetű asszonyaik is jóval mellyesebbek a vrakubár fehémépektől). Fontos megemlítenünk, hogy a novellákban mekkora szerepet játszik a szerelem, mely itt a hagyományos mesével ellentétben minden esetben szorosan összefonódik a testiséggel és szexualitással. A kötetben szereplő, a férfiak csodálatát élvező nők nem századunk nádszálvékony hajasbabái, hanem a minden női bájjal bőven rendelkező falusi menyecskék, akik láttán a férfinép általában képtelen uralkodni ösztönein: „Natalia Tvrsko mindenkit elbűvölt. Izmos lábai, csípőjének ringása, vagy kebleinek domborodása is elég lett volna ahhoz, hogy a valaha is szerb földön élt nők legszebbjei közé soroljuk, ám nem eme tulajdonságai miatt történt, hogy látása a vénemberek testébe is fiatalságot költöztetett, és a tízéves taknyosból is deli férfit varázsolt néhány pillanat alatt. Mert borban és nőben a vörös a legjobb. A vörös nő csitítja a lelket, acélosítja az ágyékot, s miatta dobban mindig újabbat a férfiszív.” Olyan asszonyokkal állunk szemben, akiknek néha még Isten földi helytartói sem képesek ellenállni, mint Köldöknyakú Mikoláj, s akik bájukkal képesek felforgatni az egész falu, sőt a környék életét is. Azonban nem panaszkodhatnak az olvasó figyelmét élvező férfiak sem, akik a természet jóvoltából szintén nem mindennapi adottságokkal rendelkeznek, mely az erő és bátorság mellett a „hatalmas és erőteljes hímtagban” mutatkozik meg.

Sokakban ellenszenvet válthat ki ez az erotikával és naturális jelenetekkel talán kissé túlterhelt szöveg, már-már úgy gondoljuk, hogy szerzőnk néha túlzásba esik, de szóvirágai annyira meggyőzőek, hogy az ehhez hasonló elkalandozásokkal megbarátkozunk (ahogy Ewa Brabowská asszonyszervének cimpái rácuppannak a szőlőszemekre, megszentségtelenítve azokat, vagy amikor Vladomir Slavsko orrát fóldrengető nagy szeretkezések illata tölti meg, s érezni véli nyelvén a valaha is létezett legízesebb szemérem nedvességét), annál is inkább, hogy az effajta pajzánság nem áll távol az általa leírt világtól, gondoljunk csak a magyar népdalok kétértelmű szövegeire.

Hogy mi a történetek tanulsága, nehéz lenne egy konkrét állításban megfogalmazni. (Ha egyáltalán céljuk volt bármiféle tanulság közvetítése.) Mindenesetre az első oldalaktól kezdve magával ragad bennünket a fantáziadús és leleményes stílus, a történetek gazdagsága és az általuk teremtett, misz- tikusságukkal átitatott légkör, a mese világa, melyről ha nem is hisszük el, hogy igaz, az általánosra való utalást megértjük, s azt is, hogy a nem valószínű nem zálja ki a nem lehetségest.

1098