Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Baranyai Judit: A bor és a nő dicsérete a vrakubároknál
BARANYAI JUDIT A bor és a nő dicsérete a vrakubároknál (HAKLIK NORBERT: A MENNYBEMENETELI IRODA ÉS MÁS TÖRTÉNETEK) Haklik Norbert 1998 őszén megjelent, tizenöt novellát tartalmazó kötete örömmel tölti el az irodalmi utánpótlásunkat általában aggodalommal szemlélő olvasót. Hiszen a fedőborító hátoldalán ajánlásnak szánt szűkös három mondat utolsó kijelentése is igaz: szerzőnk valóban „történeteket ír, mert lehet.” Nem tudni ugyan, hogy eme „kacérkodóan” hozzáfűzött megjegyzést a napjainkban térhódító szövegközpontú alakltásmód fricskázásának, avagy egyszerű figyelemfelkeltésnek szánja-e a szerző, mindenesetre az összességében mintegy százötven oldalnyi novelláskönyv nem hagyja benyomások nélkül alanyát, észrevétlenül lopja magát a szívünkbe. Már a kötetet indító novella, a Napfogyatkozás megteszi hatását: tömör, tőmondatokban megfogalmazott, világvége-hangulatot árasztó képek sorozata követi egymást, majd zárásként megjelenik Herr Nietzsche, akit a temetőőr éppen távozásra szólít fel. Első megdöbbenésünk után visszalapozunk, újra elolvassuk az előttünk álló szöveget, s ugyanolyan értetlenül állunk a történet előtt, ahogyan az ezt követő novellák szereplői az őket körülvevő jelenségekkel és furcsa teremtményekkel szemben. A következő írások tartalmát és formáját tüzetesebb vizsgálat alá vonva talán megkockáztatható a kijelentés, hogy mesékkel állunk szemben. Nem feltétlenül szerencsés ugyan formális alapon szigorúan besorolni a történeteket, de előzetes irodalmi ismereteink alapján fellelhetők bennük bizonyos ismertetőjelek: olyan érzést keltenek, mintha írójuk a marquezi mágikus realizmus elemeit ötvözte volna a népmese nyelvezetével és világával. Többen a szemére vethetnék Hakliknak, hogy még a tálcán kínálkozó esetekben sem használja ki az irónia becsempészésének lehetőségét, de ha elvonatkoztatunk keserű huszadik századvégi humorunktól, mely már csak a groteszkre kiélezett írásokban leli kedvét, rájövünk, hogy a mese enélkül is eléri célját. Ezekben a történetekben pontosan az a gyönyörű, hogy a hihetetlennek tűnő fantasztikus elemek ellenére komolyan lehet venni őket. Az események színhelye a szívünkhöz közel álló Közép-Kelet és Dél-Kelet Európába határolható be, szereplői többségükben a különböző irodalmi alkotásokból és filmekből jól ismert magyar, lengyel és délszláv (leginkább szerb) falvak lakói. (Kivételt képez ez alól a Napfogyatkozás és a Béla című novella, mely utóbbi sokakban ellenszenvet váltott ki leplezetlen, szókimondó stílusa miatt, amely azonban nem 1096
