Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Bokányi Péter: Lehet szeretni

A gyermekhősök mellett Kálnay felnőtt életeket is megjelenít. E felnőtt hősök általában rendelkeznek valamilyen meghatározó gyermekkori emlékkel, amely emlékek mintegy viszonyítási pontként szolgálnak életükhöz (pld. a Szép idők ott a völgyben, Távoli lágy hangok című novellák). Az ezekre az emlékekre való visszarévedés képes számukra megidézni a biztonságos és értékes múltat; igazán az az élet a tragikus, amelynek még ez a múltidézés sem adatik meg. Az Egészen más című novella idős elbeszélő-főhőse életét éppen ez teszi rettenetessé: visszaidézve a múltat nincs abban egyetlen olyan szakasz sem, ami értelmet adhatna az elmúlt éveknek, magának az életnek.

Sorsok jelennek meg tehát az Örökség című kötet novelláiban. Bár teljes, lineáris életút mindössze a címadó szövegben bomlik ki, valamennyi novella életet meghatározó konfliktusok köré épül - úgy, hogy maga a konfliktus nem jelenik meg a szövegben. Jellemzően konfliktus utáni helyzeteket láthatunk, azt, hogy az egykor megélt konfliktusok miként válnak állandóvá, életet, személyiséget meghatározóvá.

Az Örökség című kötet szövegei jelen idejűek, a főhősök (gyermekek és felnőttek egyaránt) beszélnek életük alakulásáról. Felidézik múltjuk meghatározó eseményeit, a felidézett múlt segítségével analizálják a jelen időt. E „sorstörténetek” azonban csak a jelenig jutnak jellemzően, akibontott múlt, s a történetekben vázolt jelen kétségessé teszik a jövőt. A hősök „kibeszélik” az életüket: a változtathatatlanság, alternatíva nélküliség tragédiái az Örökség című kötet történetei. A Szép idők ott a völgyben című novella fodrász hősnője például éli mindennapi, nem igazán érdekes életét, végzi mechanikusan munkáját, s tudja, hogy élete akkor jutott vakvágányra, amikor elhagyta szülőhelyét, a völgyet, s nincs is lehetősége arra, hogy valaha visszatéijen; az Egészen más című novella idős asszonya a szeretet nélküli élet áldozata: nincs olyan darabja múltjának, amire érdemes lenne emlékezni. Hasonlóan építkeznek a gyermekhősök történetei is. A Hazatalálni című írás cigánygyermek hőse az elveszett szeretet után indulva szökik meg jómódú nevelőszüleitől, vissza az egzisztenciálisan bizonytalan, de szeretetben telt kisgyermekkori életébe, ami már talán nincs is; a Csak számolni háromig öngyilkosságra készülő nyolcéves hősnője is csak azt tudja az életről, hogy szeretet nélkül megélhetetlen, s talán az önként választott halál is jobb nála.

Mindössze egyetlen olyan novellája van a kötetnek, amelyet pozitív jövőkép jellemez. A záródarab, az Egyszerre elfogy az idő hősnője visszatér a régen, édesanyjával együtt elhagyott atyai házba haldokló édesapja hívására. A deliráló apa nem ismeri meg lányát, összetéveszti rég elhunyt első feleségével, feleségének szóló bocsánatkérését, burkolt szerelmi vallomását leányának mondja el. E néhány - tulajdonképpen félrecímzett - szó után, a novella (és a kötet) zárlataként hangzik el: „Mindig egyedül voltam mindenütt, csak lebegtem én is, mint köd vagy a pára, gondolta, vajon itt lenne mégis az otthonom, ahol sosem kerestem? Tudta, hogy el fog menni innen, most mégis jólesett azt hinni, hogy le tudja végre magához húzni ez a föld, magába tudja zárni ez a kert, és otthona lesz végre a világban.” A szeretet otthont képes teremteni. Néhány, másnak címzett szó elég ahhoz, hogy újra pályájára álljon egy fiatal élet, mint ahogy a szeretettelenség legapróbb megnyilvánulása is elég ahhoz, hogy az élet zátonyra fusson (Hazatalálni című novella).

Kálnay Adél novellái (korábbi és e kötetbéli írásai is) borotvaélen táncol1091