Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Bokányi Péter: Lehet szeretni
BOKÁNYI PÉTER Lehet szeretni KÁLNAY ADÉL ÖRÖKSÉG CÍMŰ KÖTETÉRŐL Kálnay Adél nagy feladatot vállal novelláiban. Ambíciója nem kisebb, mint hogy a boldogság, a harmónia vezérelte emberi élet mibenlétét kutassa: azt, hogy milyen feltételek mellett lehet boldog az emberi lét. Korábbi köteteiben (Szindbád ismét elindul, Kövek ideje) körvonalazódni látszanak a feltételek: a boldogság mibenlétére adott válasza a kötetek írásainak a biztonság nyújtotta harmónia. E biztonság jelképei (völgy, egy kert, vidéki kisváros meghitt utcái, a család biztonsága) szervezik meg a történeteket, a cselekmény a történetekben e jelképek nyomán bomlik ki. A novellák jellemző epikus szituációja az emlékezés: a hősök, elvesztve az egykorvolt biztonságot emlékeznek, keresik a módot, hogy hogyan lehetne élővé tenni azt, ami elmúlt; az emlékekből próbálják újraépíteni önmagukat, életüket. Az Örökség című kötet novellái továbbjutnak a válaszkeresésben. Mélyebbre hatolnak, immár nem a jelképek szintjén mozognak. Fellelik azt a konstans elemet, ami a jelképek mögött rejlik: a szeretetet. A szeretet megléte a novellák szerint az, ami képes életet adni, ennek híján az emberi lét puszta vegetáció csupán (pld. Egészen más című novella)-, illetve aminek híján a felhőtlennek tűnő élet is boldogtalan (Hazatalálni című novella). „Nyilvánvalóvá lett, hogy az emberi életnek, a szellemnek és léleknek ki- iktathatatlan konzervatív struktúrái vannak, s ezekben kimagasló szerepet játszanak a védettségi és otthonossági szükségletek (...) Család nélkül, védettség nélkül a megszületett emberi élet torzulásának a veszélyei hatvá- nyozódnak” - írja Tőkéczki László egy esszéjében (Hitel, 1990/5). Kálnay Adél novelláiban az e megtartó szükségleteket elveszített emberi életek bomlanak ki. A szeretet megtartó erejét, illetve hiányának tragikus voltát a szeretetre leginkább rászorulókon, a gyerekeken keresztül lehet legszemléletesebben ábrázolni. Újdonság Kálnay novellisztikájában a korábbiakhoz képest, hogy az Örökség című kötet történeteinek csaknem fele sajátos léthelyzetben, a társadalom perifériájára szorult gyermekhősök köré szövődik. A gyermeki létezés az, aminek leginkább szüksége van a szeretet nyújtotta biztonságra, a gyermek még nem ismeri a megalkuvást, amely a szeretet-nélküliségnek megtalálja a maga kompenzációit: ösztönösen érzi és igényli a szeretet biztonságát. A gyermeki létet alapjaiban rendíti meg a szeretethiány. A felnőtt már tudja azokat a stratégiákat, amikkel elfedheti a szere tétlenséget, a gyermek számára a szeretet hiánya az élet hiányát jelenti. 1090
