Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Jeney Lajos: Történet - tanulságokkal

(Különös üzlet ez - gondolom magamban, nem is biztos, hogy kap valamit az ember, de az árát mindenesetre ki kell fizetni. Okos, nagyon okos!)

A következő ablaknál ülő ifjú hölgy alapos és a részleteket is feltáró kérdéseket tesz föl (azt például, hogy hány százalékban vagyok tulajdonos a cégemben, ezt egyáltalán nem érzem helyénvalónak, de természetesen ellenkezés nélkül, némi aggodalommal a hangomban, tisztességesen válaszolok minden kérdésre).

Miután mindent alaposan megbeszéltünk, az ifjú hölgy tüzetes vizsgálatnak vetette alá az útlevelemet.

Mikor is érkezik Ön haza? Július 31-én. Gyors számolásba kezd, és határozottan közli: Uram az Ön útlevele nem érvényes a hazaérkezéstől számított hat hónapig (öt nap hiányzik, mivel az útlevél 1999. január 26-ig érvényes).

Sajnálom - rázta össze a paksamétát - vissza kell adnom az egész anyagot. Szerezzen egy új útlevelet és ha ezt megkapta, jöjjön vissza ezzel a sorszámmal, de ne feledje: szerdán nincs félfogadás!

Leggyorsabban talán a Vadász u. - Alkotmány u. sarkán lévő útlevél irodán kaphat egy új útlevelet - tette hozzá merő jóindulattal a korábbi intelmekhez ezt a fontos útbaigazítást.

Kiszédelegtem a követség épületéből (ahová milyen jóindulat eredményeként juthattam be) és elrohantam a követségtől nem messze fekvő adott címre.

Az átélt viszontagságoktól meggyötört lelkem szinte rezzenéstelenül vette tudomásul a várakozó óriási tömeget, a magabiztosan intézkedő kékinges biztonsági embereket és tétován léptem a sorszámot adó automatához, hogy a megfelelő sorszámot magamhoz vegyem (kettőt egyszerre, mert útlevél „hosszabbításra” nem szólt utasítás, tehát nem lehetett pontosan tudni, vajon jó helyen állok-e sorba).

Kissé aggódva figyeltem a sorszámok villogását az ügyintézők feje fölött és az idő múlását már tompultan szinte fel sem fogva, végre megjelent az egyik sorszámom az elektromos jelzőn. Egy barátságos középkorú (bocsánat, hogy nem ifjút mondok, pedig hozzám képest ifjú) hölgy fogadott, akinek előadtam nagy bajomat, hogy ma hétfőn délután van és nekem pénteken Amerikába kellene utaznom, de ehhez még amerikai vízumot is kellene szereznem, egyszóval nagy bajban vagyok, és kérem szépen, hogy segítsen.

Az addig barátságos arc kissé jegessé merevedett és közölte: Uram, amit Ön kér az teljesen lehetetlen, hiszen olvashatta a tájékoztató táblát, hogy az új útlevelet 30 nap múlva veheti át.

De kérem ... próbáltam meg könyörgőre fogni a dolgot, de szavamba vágva további tájékoztatást adott.

írjon egy sürgősségi kérvényt, s azt ma fél négyig hozza be, s akkor talán csütörtökön reggel kilenc órakor megkaphatja az útlevelét.

De kérem szépen, nekem még amerikai vízumot kell szereznem és pénteken utaznom kellene.

Sajnálom, többet nem tehetek magáért. Egyébként - ne haragudjon, de - ezek a fényképek, amiket Ön beadott, ezek egy évnél régebbiek, hiszen Ön sokkal öregebb a valóságban, mint ezeken a fényképeken, úgy hogy fél négyig ne csak a sürgősségi kérelemmel jöjjön vissza, hanem hozzon két új fényképet is.

110