Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Jeney Lajos: Történet - tanulságokkal
magyar úr, miért nem kezdtem el két, esetleg három hónappal előbb szervezni az utamat, akkor nyilván jobb lehetőség adódott volna számomra. A kedves iijú embertől barátságosan elbúcsúztam, s búcsúzóul közölte, hogy ráérek bejönni a repülőjegyemért az utazás előtt egy héttel. Némi megnyugvással léptem be az irodaház csodálatos liftjébe, s pillanatok alatt ismét a belváros nyári tömegében nyomakodtam a Duna partra, mert ilyenkor nyáridőben ha a belvárosban van az embernek dolga, az ország fővárosában, akkor az autóját jó esetben csak a Duna rakparti parkolók valamelyikébe teheti le. Egy héttel az indulásom előtt ugyanezt az utat ugyanilyen körülmények között megtettem visszafelé, amikor is mentem a repülőjegyemet felvenni. Ekkor 1998. július 17-ét írtunk (a történet szempontjából az időpontnak nagy jelentősége lesz). Az utazási irodában ugyanolyan barátságosan fogadtak, mint három héttel ezelőtt és pillanatok alatt a nyomtató kivarázsolta a végtelennek tűnő repülőjegy nyomtatvány-szalagból az én jegyemet. Időpont, úticél, járat, minden a legnagyobb rendben. A magától értetődő „sima ügyek” könnyed elintézése fölött érzett nagy- nagy megnyugvással vettem volna át a repülőjegyemet, amikor az iijú és kedves hölgy csak úgy fölös óvatosságból megkérdezte: ugye uram, rendben van az útlevele és a vízuma? Azt hiszem a kérdést igazán fel sem tudtam fogni, mert az iroda mintha feje tetejére állt volna és az előbb még andalító nyugalom egyszerre ideges zűrzavarrá vedlett volna át. Az útlevelem érvényes, de vízum - milyen vízum, hiszen úgy tudom az amerikaiak az útlevelükkel besétálhatnak kis hazánkba, akkor én nem tehetem meg ugyanezt? Jézus Mária, egy halk sikoly hagyja el az ifjú hölgy ajkát: Uram, Önnek nincs amerikai vízuma? Tudja, hogy azt harminc nap alatt lehet beszerezni? Nem - dadogtam - nem tudtam. Most mi tévő legyek, hiszen egy hét múlva utaznom kellene? Uram, én mindenesetre azt ajánlom, hogy ne vegye át a repülőjegyét, mert ha nem kap vízumot egy hét alatt, akkor visszafizetjük Önnek a repülőjegy árát (némi kezelési költséget természetesen levonva). Szeretnék Önnek segíteni, adok két követségi telefonszámot, próbáljon ezeken időpontot kérni, amikor fogadják magát, hogy az iratait beadja. „Kissé” valószínűtlennek tűnik ugyan a dolog, mert a követség ilyen nyáridőben, ilyen tömeges vízumigénylés esetén általában két-három hét múlva tudja fogadni a jelentkezőket. Nem tudom hogyan, nem tudom mi módon, de feje tetejére állt velem az előbb még normális világ, s ilyen leírhatatlan állapotban rohantam haza az irodámba, hogy a megszokott asztal „bástyái” mögül megkíséreljem a lehetetlent és kieszközöljek egy hétfői időpontot, amikor fogadnak a követségen (ekkor pénteken dél körül járt az idő). A megadott telefonok állandóan és kitartóan foglaltat jeleztek. Lázasan, lüktető halántékkal tárcsázok újra és újra, s közben felsejlettek a szeminárium elnökének barátságosan sajnálkozó mondatai, amikor minden nyi108
