Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Lagzi István: Magyarországi lengyel menekültek
II. Az evakuáció 1939 őszén, a tragikus kimenetelű szeptemberi hadjárat következményeként, a német és szovjet megszállás elől menekülve, több tízezer katona mellett jelentős számú polgári személy hagyta el Lengyelországot. A balti államokba, Magyarországra, Romániába menekült lengyelek többségét az 1939 szeptemberét követő hónapokban - szervezett formában - francia és angol fennható- ságú területekre evakuálták. (A nyugat-európai és részben az észak-amerikai lengyelek köréből kikerülő önkéntesekkel együtt Franciaországban jelentős létszámú lengyel hadsereg szerveződött. 1940 nyarán, Franciaország katonai veresége során a 72.900 fős lengyel hadsereg is megsemmisült. A hadsereg újjászervezése, új egységek létrehozása érdekében Franciaország veresége után is folytatódott a toborzási (Ewa B.) akció, melynek eredményeképpen Angliában, Szíriában és Palesztinában - a Szovjetunióból kivont ún. Anders egységekkel együtt - végülis 194.500 főt számláló emigráns hadsereg (Polskié Sity Zbrojne na Zachodzie) állt az emigráns lengyel kormány rendelkezésére. A szövetségesekkel együtt harcoló lengyel egységek pl. Észak-Afrikában, Olaszországban, Norvégiában, London légvédelmében igen jelentős szerepet kaptak.) Az emigráns lengyel hadsereg létszámának tetemes részét a Magyar- országról kivont (kiszöktetett) lengyel katonai és polgári menekültek alkották. Érdemi forrásokkal bizonyítható tény, hogy 1939 őszén Magyarországra menekült és állományba vett menekültből 1941 őszéig mintegy 32 ezer katona és önkéntes hagyta el az ország területét s gyarapította a nyugati lengyel fegyveres erők létszámát.26 Az evakuációs útvonal vasúton a magyar-jugoszláv határon keresztül Zágráb- Milánó-Torino-Modane, illetve Milánó-Genova-Mentona-Nizza volt. A tengeri úton utazók a Zágráb-Split-Marseille vagy a Zágráb-Athen-Pireus-Mar- seille útvonalon érkeztek Franciaországba. A speciális küldetésben lévők természetesen a legkülönbözőbb útvonalon utaztak. Az evakuáció során a Magyarországot elhagyók egy része legális keretek között, szabályos útiokmányokkal utazott el. A nagyobb rész azonban illegálisan, a „zöldhatáron át” jutott Jugoszláviába. A magyar-jugoszláv határhoz közeli településeken, pl. Nagykanizsán, Barcson, Murakeresztúron, Babócsán, Gyékényesen, a határon való átkelést segítő lengyel megbízottak tevékenykedtek. A belgrádi lengyel követség katonai attaséja, Tadeusz Wasilewski vezérkari alezredes jugoszláv területre átjutó lengyelek továbbutaztatására a jugoszláv-magyar határ menti településeken: Szabadkán, Eszéken, Verőcén, Csáktornyán, Kaproncán ún. információs központokat létesített. Jan Korkozowicz ezredes memoáija szerint WPadisfaw Sikorski emigráns miniszterelnök elképzeléseinek megfelelően már 1939 őszén számításba vették a Közel-Keletre (Szíriába, majd Palesztinába) irányuló evakuációs útvonalat. Az említett térségbe irányított lengyelek Weygand francia tábornok ren1057
