Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Lagzi István: Magyarországi lengyel menekültek

kérdésének tisztázására szeptember 22-én a Miniszterelnökség, a belügyminiszter, a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter képviselőinek értekezletén hozott döntés értelmében a lengyel hadsereg és egyéb fegyveres testületek tagjainak - vámőr, határőr, rendőr - őrzése (internálása) a Honvédelmi Minisztérium feladata lett. A táborok belső életének szabályozását a HM 1/b osztálya dolgozta ki, a lengyel menekültek ügyeivel (is) foglalkozó 21. osztály ebben az időben még szervezés alatt volt.

A hatóságok célszerűnek tartották a katonai menekültek egységeikben való meghagyását a táborokban is. A táborok belső rendjének fenntartását, a tábori élet irányítását (a táborokon belül igen nagy önállósággal bíró) rangidős tisztekre (starszy obozu) bízták. A menekült táborok belső életét szabályozó HM rendelet 13. pontja kimondta, hogy az internáltak a tábort csak a táborparancsnokság engedélyével és megfelelő fegyveres őrkísérettel hagyhatják el. Ez alól később kivételt tettek, a tiszteknél megengedték, hogy civil ruhában őrkíséret nélkül is közlekedhessenek. Az internálással, a szabad mozgással kapcsolatos HM és BM rendeletek többször változtak.

A katonai táborokban a menekültek belső ügyeit - mint említettük - a rangidős tiszt (starszy obozu) irányította. A rangidős munkáját egy vagy két segédtiszt, gazdasági tiszt segítette, akik e tevékenységükért szolgálati pótdíjat kaptak. A tábori élet zavartalanságát több - lengyel vezetés alatt álló - gazdasági, kulturális és adminisztrációs egység irányította.8

1. A lengyel táborparancsnok rangidős tiszt (starszy obozu) irodája, (irodatiszt, segédtiszt, írnok, altiszt stb.).

2. Orvosi rendelő (betegszoba, orvos és ápoló személyzet).

3. Kultúrhelyiség (olvasás, lemezjátszó- és rádióhallgatás, előadások, tanfolyamok), tiszti táborok esetében az ún. Kaszinó.

4. Takarékpénztár (Segélyezési Alap).

5. Műhelyek (cipész, szabó, asztalos, stb.).

6. Becsületbíróság (nagyobb táborokban).

A tábori őrség parancsnoka, a táborparancsnok a tábor létszámától függően - zászlóstól ezredesig - különböző rendfokozatú magyar tiszt volt, az őrség létszáma 5-110 fő között ingadozott. A táborok őrzésére az őrlegénység általában egy hónapig volt beosztva. A hónap 1-én és 15-én 50-50 százalékban váltották az őrlegénységet.9

A fegyveres testületekhez nem tartozó menekültek a BM IX. osztálya által felállított és ellenőrzött ún. „Lengyel Polgári Menekült Tábor”-ba kerültek. A polgári tábor - bár a tábor élén szintén „parancsnok” állt - nem jelentette a menekültek katonákhoz hasonló őrzését, inkább ellátási, szociális közösséget alkotott.

Miután a menekültek helyzetét tisztázták, létrejöhettek a lengyelek ügyeit intéző hivatalos szervek és a lengyel menekülteket támogató társadalmi szervezetek is megkezdhették működésüket. Lényegében kirajzolódtak a menekültek politikai és kulturális, szociális lehetőségei.

A menekültek iránt megnyilvánuló - helyenként tüntető - együttérzés a hatóságokat arra késztette, hogy a menekültekkel szemben „megengedhető” bánásmódot intézményesen szabályozzák. Bartha Károly honvédelmi miniszter 1939. szeptember 25-én kiadott rendelete értelmében a lengyel fegyveres erőkhöz tartozó személyek rangjukat megtarthatták, kitüntetéseiket viselhet1047