Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Lagzi István: Magyarországi lengyel menekültek
1. Budapest és a Dunakanyar környéke; 2. Észak-, Északkelet-Magyarország megyéi (Nógrád, Heves, Borsod, Abaúj-Tolna, Gömör, Zemplén; 3. Zala, Somogy, Vas, Sopron és Győr megye. Sok kislétszámú polgári tábort találhatunk a kalocsai járásban, a Balaton menti községekben, a Dunakanyarban. A katonai személyeket a fennálló rendelkezések értelmében internálták, katonai őrséggel ellátott, elkülönített helyen szállásolták el. A polgári személyek időszakos ellenőrzés alatt álltak, korabeli szóval élve „polgári menekültek” voltak. A Magyarország területére menekült lengyel fegyveres erők tagjainak internálását, őrzését, elhelyezését, ellátását, szociális gondozását a HM 21. osztály, a polgári menekültek ügyeinek intézését a BM IX. osztály hatáskörébe utalták. A lengyel katonai személyek egészségügyi ellátására Győrben lengyel katonai fiók-kórházat, Letkés községben utókezelő szanatóriumot, Szentesen idegbeteg, Egerben tüdőbeteg osztályt létesítettek. A polgári személyeket a lakóhelyük szerinti kórházak gyógyították, az esetleges utókezelést a keszthelyi üdülőtáborban, Pesthidegkúton, Mátraházán biztosították. (Szükség esetén a honvédség kezelésében lévő gyógykezelési helyek is a menekültek rendelkezésére álltak.) Az elhelyezés, elszállásolás vonatkozásában - a teljesség igénye nélkül - meg kell említeni, hogy 1939 szeptember közepén a magyar hatóságok kb. 25 ezer lengyel menekültre számítottak, a szálláshelyeket is ennek megfelelően jelölték ki.6 1939 őszén, majd még 1940 tavaszán azonban a lajstromba vett menekültek létszáma meghaladta a 60 ezer főt. így következhetett be, hogy szükségmegoldásként pl. Szombathelyen a gabonaraktárt, Kiscenken használaton kívüli istállókban, Sárváron a selyemgyár épületeiben, Beregenc-majorban ugyancsak szálláshelyül átalakított uradalmi istállókban helyeztek el katonákat. A tisztek szállodákban, panziókban, magánházakban voltak elszállásolva (Dömsöd, Nagymaros, Nógrádverőce, Zebegény, Marcali, Zalabér, Balatonboglár, Zalaszentgrót, Rákoscsaba, Eger, Dénesfa, Mosonmagyaróvár, stb.). A polgári menekültek bérelt szállásokon, többnyire magánházaknál laktak. A Magyarország területére érkezett lengyel hadsereg tábornokait, tisztjeit és katonáit a HM 49402/eln. 1 b.-1939.sz. rendelet 1. pontja szerint nem tekintették hadifoglyoknak s ezt a velük való bánásmódban kifejezésre is juttatták. A nemzetközi szokásoknak megfelelően az 1913. évi XLIII. tc-kel törvényerőre emelt 1907. évi Hágai Egyezmény II. fejezetének 11. pontja értelmében a lengyel (majd később az angol, francia, holland, belga és badoglioista-olasz) katonai személyeket - fegyveres őrökkel ellátott - internáló táborokban helyezték el. Az előbb említett Hágai Egyezmény II. fejezetének 11. pontja az őrzést nem tette kötelezővé, sőt egyenesen felhatalmazta az illető semleges, nem hadviselő hatalmat arra, hogy az internált tiszteket bizonyos feltételek mellett szabadlábra helyezhesse, azaz részükre szabad lakhatást és mozgást biztosítson. Az 1936. évi Genfi Egyezmény XXX. II. fejezet 13. cikkének 14. pontja szerint az ápolási költségeket és egyéb egészségügyi kiadásokat a „fogvatartó hatalom” fedezte. A lengyelek őrzésével kapcsolatban 1939. szeptember 21-én a HM arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lengyel tisztek polgári ruhában az „internálási” körzetükben szabadon mozoghatnak, a legénységi állományú egyének mozgását azonban több feltételhez kötötték.7 A menekültek jogi helyzetének megállapítása, őrzésük, foglalkoztatásuk 1046
