Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Szepesi Attila: Magyar Atlantisz
SZEPESI ATTILA Magyar Atlantisz Több, mint kétszáz éve annak, hogy egy nagyálmú, alig húszesztendős fiatalember, gróf Teleki Domokos útrakelt, hogy megismerje Magyarországot. Mintha egy középkori mesterlegény vágott volna neki a világnak, frissen szerzett tudományával a fejében és betyárbútorával a vállán. Igaz, ami igaz, a sáromberki Teleki-kastélyban, az erdélyi kancellár, Teleki Sámuel - a híres „téka” alapítója - fiaként született ifjú gróf mögött már ekkor komoly és kemény iskolák állnak. Elóhb Marosvásárhelyen, majd Nagy- enyeden tanult, később a bécsi egyetem hallgatója volt. Hogy nem fecsérelte fölöslegesen az idejét, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az újonnan alakuló jénai Ásványtani Társaság őt választotta elnökéül. Az ásványokhoz és a kövekhez - mint úti megfigyelései bizonyítják - mély és titkos kapcsolat fűzte. Ahogy, sejthetően, hasonlóképp elmélyült és titkos kapcsolatban volt a korabeli szabadkőművességgel is. Áz mindenesetre feltűnő, milyen nagy szeretettel említi Ignaz von Born bárót, az erdélyi születésű, Bécsben tevékenykedő udvari bányaügyi tanácsost - a bánya és a kövek világa közötti összefüggést tán fölösleges volna ecsetelnünk -, aki a helyi Igaz Harmónia nevű szabadkőműves páholy vezetője, mellesleg pedig Mozart feledhetetlen Sarastrojának a mintája. Egy másik helyen, Muraszentmárton öreg temploma kapcsán a templomos-lovagokról - a szabadkőművesek elődeiről és őspéldáiról - elmélkedik nagy hozzáértéssel: a templom „...boltozatján a templáriusoknak sokféle hi- eroglyphumaik látszanak, a templom alatt pedig titkos boltozatok vannak, melyeket csak nemrég tudtak ki. Hogy ezen hieroglyphumok templáriusok jelentő betűi legyenek, annál inkább hiszem, mert nékem olyantól bizonyítta- tott, akiről azt tartom, hogy az ilyen hieroglyphumokat szükségesképpen tudja és érti... Néhány historikusok kétségbe hozzák, hogy valaha templáriusok lettek volna Magyarországon.” - jegyzi fel a nevezetes épület kapcsán. Hozzátehetjük, ma már tudjuk, amit Teleki Domokos csak sejtett: a templomosok baljós véget ért rendje valóban tevékenykedett nálunk, mint azt számos hátrahagyott épületük - például a híres-hírhedt illavai börtönerőd - tanúsítja... Az ifjú Teleki, akiről manapság úgy vélekednek, hogy „mindkét végén égeti a gyertyát”, nyughatatlan, energikus lélek. Törékeny fizikuma sem akadályozza a folyamatos, testet-lelket őrlő munkálkodásban. Apja, az idős és bölcs mértéktartással tevékenykedő gróf hiába inti türelemre, élete tempójának lassítására. Sőt, amikor azt látja a derék Teleki Sámuel kancellár, hogy a fiának hiába beszél, barátait és munkatársait (többek között a nevezetes 995
