Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Serdián Miklós György: Carlos R. - A délvidéki vendégjátékos

A meccs dübörgött, a falasa rá se rántott a szép sorban belépdeló' birkákra, akik a csoportterápia után összedugták a kis nedves orrukat. Csak a seggük látszott a köd szélén. Beállt a kép. A pálya színessé vált.- Magának aztán nagyon nagy szerencséje lesz - vinnyogta akkoriban Aszty fülébe a zsíros cigányasszony, aki New York Cityben a FORTUNE árnyékában bérelt egy lukat, és amikor éppen nem jövendölt akkor másféle szolgáltatást nyújtott. Aszty elhitte.

Mindent benyelt, ami előnyösnek hangzott számára.

„Everything will be all right”, jutott eszébe a Navajo ősember és a hires rebbe mondása párhuzamos kiszerelésben, de a történet már nem ott játszódott, hanem itt, és a következő rész arról szólt, hogy „szívod mint Tünde a Csongort”

Valaki hátulról taszajtott egyet rajta.- Te birkahúsagyú - mondta a láthatatlan hang pontosan onnan, ahol annak idején a „gurrá, gurrá” egyenörömrivalgásokat készítették elő.- „Bueno me gustaba el fútbol...” - mondta fel Aszty a leckét. Almában is félt.- Haver selí. Haver selí. Barátom. Barátocskám. - kiabálta fel neki a falasa, mert lelket akart önteni belé.- Szí..., Péter! - üvöltött le Carlos R.- Csóközön szanaszéjjel mindenkinek - sziszegte kenetteljesen Aszty, mert beleszállt a lélek és nem akart lemaradni az össznépi bratyizásról.- Mizujs csóki-bóki, seggnyalókám?! - tette fel foghegyről a költői kérdést Carlos R., aki többnyire leszarta a virtuális barát olcsó lebegését.- Nekiálltam bejuszt növeszteni. Vercingetorix rozmárt. Ami a Celtique cigarettareklámon van. - kezdte Aszty a barátkozást, és úgy nézett mellé, mint annak idején Fredy Mercury: hátha ez bejön alapon.- Tökéletes - mondta egy árnyalattal epésebben Carlos R.- Thank you, Sir! De miért nem használod a teljes neved, hogy jobban felismerjenek. Mondjuk: Károly Roby vagy Roberto Carlos..., legalábbis azt hihetné mindenki, hogy van valami halovány fingod a fociról... - köhögte vissza a labdát Aszty.- És?! - Mér’, nem szar ügy négernek lenni? - Lapozzunk - helyeselt Carlos R.- „A vegyesházi királyok elseje, Róbert Károly még teljes szabadságjogot adott a pozsonyi zsidóknak és megparancsolta a városnak, hogy őrködjenek fölöttük, nehogy legcsekélyebb bántódásuk essék.” - tájékoztatott Aszty, és tapsolt is magának.

Kozsima, Singer úr - az utóbbi a híres, Gyuri névre hallgató, munkás- mozgalmi dalokat éneklő kutyájával - és az elmaradhatatlan benzinkutas némán nézték.- Gól! - üvöltötte a háttérhangba bejátszott néptömeg, és Frédéric K. is, akinek egy West csikk lógott a szájából. Amúgy talpig bronzban állt az utcánk végében - mindamellett történeteket adott elő, többek közt az előbbit.

988