Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Gángoly Attila: Teremtés
formált képmása” sem lehetett több puszta vázlatnál, hisz az eseményeknek ő csupán mellékszereplője volt. Maga a történet egyébiránt röviden összefoglalható: az asszony (feleség) egy rideg, elpusztult kórházépületben - szörnyű fájdalmak között - harmadszor is elvetél. IV. A járdákon csak kevesen baktattak, esernyőkkel bajlódva, a lassan lombjukat vesztő fák alatt. Farmernadrágos fiú és miniszoknyás lány csókolódzott vadul az egyik utcasarkon, mit sem törődve a kora őszi záporesővel. Az asszony rögtön elkapta róluk a tekintetét.- Van gyereke? - kérdezte inkább a sofőrtől.- Egy fiam...- Mennyi idős?- A nyáron múlt kétéves... Jancsinak hívják, mint engem. Tüneményes kis vasgyúró... Hideglelős csönd támadt.- Szerencsés ember maga, Jancsi.- Nem panaszkodom... - A sofőr akart még mondani vagy kérdezni valamit, mert kinyitotta a száját, ámde pillanatnyi tétovázás után be is csukta. A távolban feltűntek a kórház foltos homlokzatú bejáratának fényei; alábbhagyott az eső. A sofőr ezúttal is készséges volt, az asszony fizetett, a kocsi elrobogott... Akkor már nagyon rosszul volt. Az ügyeletes nővérnek nem kellett sokat magyaráznia, egykettőre elintézte a betegfólvételt, s a közeli vizsgálóba kísérte. Úgy megy, akár a karikacsapás, gondolta kesernyésen, s hirtelen olyasfajta érzése támadt, mintha a vér patakokban folyna végig a lába szárán, sebtében magára kapott, hullámzó szoknyája alatt. Amíg ott feküdt a kemény priccsen és az orvosra várt, hovatovább üres volt a feje: kényszerítette magát, hogy ne gondoljon semmire. Mikor az orvos betoppant, már múlófélben voltak a görcsei is. A hófehér köpenyes doktor szótlanul tette a dolgát. Nemrégiben fejezhette be az egyetemet, mert valószínűtlenül fiatal volt, még a kölyökképű taxisofőrnél is fiatalabb. A nővér már alighanem mindenről tájékoztatta. Jólesett volna, ha mond egynéhány vigasztaló szót, akármilyen szamárságot. Talán zavarban van, azért hallgat, vélte az asszony szétfeszített combbal. 5. Az író, miután befejezte a novellát és régimódi tollát maga elé ejtette az asztalra - megborzongott. (Szeretőjének ér kéziéig még maradt ideje, a bankban későn zárnak.) Hőmérőt kerített, a hónaljához szorította, s mialatt fogait összekoccintotta a hidegrázás, félhangosan elszámolt ezerig... A higany szál 985
