Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11-12. szám - Marno János: Dog; Éjjeli körjárat; Leplek; Fejjegyzet; Őszi párzás; Árnyékkész (versek)

Leplek

Dohban és ködben érzi magát otthon.

S fél óra múlva meghív egy órára, egy teára magához, a ház csakugyan ódon, négy virágcserép, valódi terméskőből.

Gyeplámpa nem ég. Amott a múlt héten láttak vendégül, hajnalig ültél egy bőr kanapén, fel-fellocsolva sörrel a szádban a nikotin leplét. Kikötünk mind egyszer valami thrillemél, ebben maradtok, és Rómeót kezded félteni hajnaltájban megint, izzadsz, a combod kőkemény, s fütyülsz a fülemüle-kérdésre, de összes idegszáladdal óvnád most őt a kriptában élőktől.

Fejjegyzet

*DE MÉGISCSAK BOKORRAL

Bonyodalomba kerülsz. Bunyózni készülsz egy csenevész bokorral*, mely oly sápadt képpel kezdi a napot. Napfényt az ég tudja, mióta nem kapott, s te sem keltél volna még fel, ha nem hajt ki gyomrod az ágyból, és nem falni bármit, hanem megszabadulni bármi módon a tápláléktól. S akkor ott találod a lányt, fél térddel a fürdőszoba kövén, cipőfűzőjét köti. Mosolyog rád, mint aki szerencsét hoz, ill. indulóban van érte. A haját tegnap nyíratta le, összesimultok röviden, még mindig nem bírsz hogy’ megbirkózni a csontjaival.