Életünk, 1999 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11-12. szám - Marno János: Dog; Éjjeli körjárat; Leplek; Fejjegyzet; Őszi párzás; Árnyékkész (versek)
Őszi párzás Meg kell döglem. Erősnek leírni és megdögleni még ma, esetleg holnap, de legkésőbb is a virradatra. Hallatára reszketsz, hogy nem leszel többé e világ foglya. Júlia kedves a harmatot issza^ édes szájába beette magát a penész. És azon éjjel a rendőr is a Vérmezőn édesének szólít, kocsijával ropogtatja sarkadban a kavicsot, majd egy sárküszöbre félrehajtva leszólít. Édesem! S érzed, amint gőzölni kezd lábad közt a tócsa, 6-7 éves lányképed vet hullámot a sötétbe... (Miért az ősz, és hol hagyta veszni párját a lépte.) Árnyékké sz A természet kész röhely. Mindig talál magában valami kivetnivalót, ma téged, és holnap már ezt fogod mondani: Engem. És magadra veszed a tátogó képet, megsüketít a mélyvízi zaj, a természet másodpercre se hallgat, és megdöbbent az érzet, hogy repülsz valóban. Magától-értetődően. Na és a döbbenet? Mint cseppnyi csend a zajban árnyalja épphogy a képes testbeszédet, akárha két szék mint két árnyék közt lebegsz, könnyezve, hogy az Isten se könnyíthet már rajtam. És kész vagy derülni, árnyékán önmagadnak.
