Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Ferenczy Erika: Forradalmi etüd/ök
FERENCZY ERIKA Forradalmi etüd/ök A SZOLNOKI RÁDIÓADÓ -1956. Dr. Fazekas Zoltán, hetvennégy éves, nyugalmazott jogász vagyok. Szolnokon részt vettem az 1956-os nemzeti felkelésben, ezért még 1956 november ötödikén letartóztattak, és a Szovjetunióba, az ungvári, illetve ebben az esetben nagyon úgy lehet mondani, hogy az uzsgorodi börtönbe hurcoltak el. Igaz, onnan bűncselekmény hiányának megállapításával szabadon engedtek 1956 decemberében, még Karácsony eló'tt, ennek ellenére 1957 februárjában újra letartóztattak 1960 áprilisáig, közkegyelmi rendelettel történő szabadulásomig, több mint három évet az ország különböző börtöneiben töltöttem. Ez az életút két városból indul, oda nyúlik vissza. Az egyik szülővárosom, a Tisza-parti Szolnok, a másik pedig a szépséges erdélyi főváros, Kolozsvár. Onnan ez a kettős gyökér, hogy míg apám családja kolozsvári, addig édesanyám szolnoki famíliából származik. Gyermek- és kisdiák korom Szolnokon telt, nagyon szépen. Hatalmas változást az én életemben az hozott, amikor az 1940-es Bécsi Döntéssel, amely, ha átmenetileg is, de Észak-Erdélyt, s vele együtt Kolozsvárt - rövidke időre - visszajuttatta Magyarország kötelékébe: tehát a Bécsi Döntés után visszaköltözhettünk ebbe a városba. Itt kapott apám állást, a városi törvényhatóságnál töltött be valamilyen magasabb pozíciót. Beiratkoztam a Piarista Gimnázium hatodik osztályába. Kolozsvár, talán mondanom sem kell, meghatározó volt az én életem, szellemi életem kialakulására. Egyetemi évek következtek a Ferenc Józsefről elnevezett Tudományegyetem Jogi Karán... 1945-ben vagyunk már, illetve 1946-ban... Ott marad a család, lényegében teljesen leszegényedve. Apám szinte alkalmi fizikai munkákból tartja fenn a családot, anyám az ékszereit adja el, s nekem még van egy külön törekvésem: folytatni kéne valahogy az egyetemet. Elmentem dolgozni tehát, mert kellett a pénz. Már nincs az emlékezetemben, hogy ki és miként ajánlott be engem a Romániai Magyar Népi Szövetség központi lapjának, a kolozsvári Világosságnak a szerkesztőségébe. Ifjú és reményteli volontőr voltam, félig-meddig gyorsíró, amolyan kapcsolattartó. A Világosság nem volt szociáldemokrata lap, hanem népi-szövetségi, központi orgánum, mint mondtam, ahol mindenféle pártállású, meg párton kívüli munkatársak is dolgoztak. A főszerkesztő Balogh Edgár volt. Az ő portréjához hozzá tartozik, hogy ugyan kommunista volt, és a kommunista pártban látta a térség jövőjének kialakítóját, mégis, ezt a jövőt korántsem a szemellenzős kommunisták szempontjából képzelte el, hanem éppen azokat az elveket szerette volna a gyakorlatba átültetni, ame434
