Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Csűrös Miklós: Bíró József és a szájzár
CSŰRÖS MIKLÓS Bíró József és a szájzár Aki az Új Magyar Irodalmi Lexikonban néz utána, körülbelül a következőket tudhatja meg az 1951-ben született Bíró Józsefről: 1971-től trafószerelő, alvázlakatos, betanított és segédmunkás volt. 1976 óta szabadfoglalkozású. Vezetett gyermekrajzfdm-stúdiót, bő tíz éven át tanított olvasótáborokban. 1980-tól akciókkal és performance-okkal lép fel, 1982 óta szerepel vizuális költészeti alkotásokkal. Szerkesztette a Jel c. folyóiratot. Omoroka-díjas (Érsekújvár, 1990). A szócikk könyvészeti része két önálló kötetet és három róla szóló kritikát sorol föl (1995-ben). A Szájzár megjelenéséig bizony nemigen volt oka a bővítésnek, hacsak hazai és külföldi képzőművészeti szerepléseit nem számítjuk. Első kötete a Térérzés volt (1986), a második a Vénusz légycsapója (1989). - Az 1997-ben megjelent Szájzár alcíméből kiderül, hogy egybekötve három könyvet tartalmaz; amilyen folyamatos volt tehát a műhelyben a munka, olyan szívósnak bizonyult a kiadók elzárkózása. Hét éven át maradt el a megmutatkozás és a kritikai megmérettetés lehetősége. Egyes versek megjelentek vagy elhangoztak itt-ott, de az évgyűrűszerűen szaporodó, bővülő ciklusokat és köteteket legföljebb szűk baráti kör tagjai láthatták együtt. A kritika (vagy ennek híján a köztudat) a neoavantgárd irányzathoz sorolja. Sokoldalú, invenciózus alkotó, arra törekszik, hogy túllépjen a művészeti ágak hagyományos felosztásán. Vannak „tisztán” képzőművészeti és „tisztán” szöveges irodalmi művei, de jellemző rá e kétféle műfaj kombinálása, a vizuális és nyelvi jelek összekapcsolása. Olvasni is, nézni is kell munkáit, melyeket egyebek között a műgond, a szakértelem, a kidolgozásra fordított figyelem különböztet meg a kísérletező költészet divatszerű, hevenyészett termékeitől. Gyanítom és remélem, hogy a jó minőség iránti igényessége Bíró performance-ai javának is tartósságot szavatol. Köteteinek szembeötlő vonása a konstruktivitás, amelynek csak egyik külső jele a számozott ciklusok többszerűsége és tudatos elrendezése. A szám- misztikától sem független szerkesztés a költő geometrikus fegyelemhez ragaszkodó gondolkodásmódjára utal, a mottóként idézett Blaise Cendrars- szövegek egyfajta szürrealisztikus avantgárd iránti elkötelezettség vagy nosztalgia jelzései. Ez kettős kötődés nála nem külsődlegesen formai. Egzisztenciális jelentősége abban sejthető, hogy egy zaklatott, háborgó, válságokkal küszködő lélek rendet akar teremteni önmagában és (József Attila-i szóval) „ott kívül”, ahol a magyarázat keresendő. Sajátosan tördelt, szabdalt szövegei, virtuális hatásokkal élő verskompozíciói, lettrikus leleményei, az írásjelek hagyományos használatát kicsúfoló írásmódja érzelmességet, de leg936
