Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Fábián László: G. P. (u) vagy a merénylő pisztolyának csövébe bámul

berekről tényleg ne essék szó! hiszen ez az istentelen cong(l)o meratum akár az üres bödön át a ködön: mindössze mihaszna önáltatás, G. P. (u) pedig hirtelen finom szárnycsattogásra lett figyelmes a feje fölött: jellegzetes mozgáskombinációival éppen átröpült a pechvogel (ahogyan meg van írva a nagy-Brehmben!), akárha nem figyelné ezernyi falánk mázli-macska a röpülését; ezernyi dalárda-dalerdő kéjes bakanáliája! a sugallat hallatán G. P. (u) finom bisszusban öltözködött, élvezte, szinte megmárosodva örült a gyolcs puhaságának, és önkéntelenül szakadt föl belőle a sóhaj: basszus! ez a bisszus!, amely sóhajra még a látóhatár narancsos pereméről is visszapillantott az imént átröpült madár, mintha valami elkésett nosztalgiát vagy más hasonlót érzett volna és G. P. (u) kénytelen volt újfent visszagondolni korábbi szónoklatára, el kellett ismernie, többnyire szegényesen fogalmazott, egyáltalán nem biztos, hogy kollégái értették, és a lelkifurdalás ezúttal megint a pisztolycső felé fordította, rejtelmes kaleidoszkópja felé, amelyben most egy agapé romjai, lehangoló okádékbűze mutatkozott: fáradt lelkek tűnt varázsa, az akkori darázs-ital emléke csipte-marta a torkát, köhögése fullasztóbbá erősödött, mint eddig bármikor, a társai pedig - a csövön át - lankadatlanul adták a titulus bibendit, a módját, miként azt brancson belül tartják, ő pedig szívesen vette, mint Alkibiádész Melisszában a satrapa nyilait, mert rájött a bónája, ahogyan ilyen alkalmakkal szokott, és azonmód beleveszett a bölcsel- gésbe, hogy ti. miként lesz a holdsugárból reménysugár (Li Táj po forog a hullámok habjában), ha már egyszer sikerült sugárban kiadnod a tegnap esti sört a hordó ászokfájával egyetemben? éppen ez a bölcselgés alkotta G. P. (u) arisztokratizmusának gerincét, no, meg a származás, végül is Prime volt, ahogy az ipa szintén, vagyis herceg, ősiségbe vesző család saija (nem a kopár sziké! ahogyan mások állítják - a szerző észrevétele), de hát ritkán vegzálják a szökőnapot, mormogják hasonló esetekben a cmagorácok fönn a terméketlen hegyeik között, eképpen ezekről a titkokról sem esett mindennap szó, holott a vele együttműködők örömest firtatták volna (jövőkép - a zsurnalizmus nyelvén), ha tehetik, ugyanis a csendrendelet általában nem vonatkozik a csalogányra... meglepő fordulatnak látszik, ugyanakkor logikus, hogy meglódult a kevély-kóró alázatot tanulni, mivel G. P. (u) mégcsak tisztes korra sem hivatkozhatott a maga egy híján húsz évével, az egzegéták ezt viszont szívesen magyarázták volna tehetetlenséggel, amely általános következménye lehetett egy kamaszkori heregyulladásnak, amit azonban elérhető adatok nem tanúsítanak, sőt, többen tudni vélték, hogy mostanában lefekvéskor előszeretettel nézegeti Chotek Zsófia fényképét, amelyet valami cirillbetűs újságból vágott ki és csiptetett be a tükör peremébe, olyankor önfeledten belenyúlkál a nadrágja korcába, noha aligha tetűt keres, dehát bárki megmondhatja: az éj a vágyak pásztora, terelget a pásztorórák felé, ha teheti, ámbár nem föltétlenül Chotek Zsófia irányába, a mindennapos gavallér pedig - ez a tiroli közmondásból egyértelműen kihámozható - sokkal inkább fagallér, értelmezhető úgy, egy idő után terhes az udvarlása, ezúttal viszont egyéb okokból sem lenne Chotek Zsófi önmagában jó irány, hiszen nem egyedül lesz, ketten érkeznek, azzal a katonás fajankóval (őt az újságképről levágta), FaFejjel, ami egyébként számára teljesen mindegy: két ebszarnak egy a bűze, különben is, a pisztolydörrenés (in)diszkréciója a megbékélés idilljét kínálja a fölizgult lelkeknek (lihegés a tükör előtt - egy közelebbről nem ismert egzegéta kom934