Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Zsávolya Zoltán: Az ifjú káosz

hihetetlen vakmerőséggel odaugrik a merénylő, többen egy bizonyos titkosszolgálat árnyát is látják eló'perdülni ővele.

Főként persze 29-étől kezdve, no meg később, de ez már szinte az érett káosz, a túlérett, majd talán már - évek múlva - ama négyesztendős túlkoros, hogynemondjuk: öreg. Ez már egy másik történet.

2

Titkosszolgálatok ügyeibe nyilvánvalóan kár magunkat ártani, így maradnánk annyiban, hogy a Gavrilovics többek által látott árnya (vagy méginkább maga Gavrilovics) egy angyalt képez abban a híres minutumban. Nem valami fényes angyalt, se erkölcsileg, se formázott kivitelében nem azt, mégis, azért, amolyan házihasználatú, s - a kutyafáját - csak egy rendes angyalt azért! Olyasfajta fejlődésképtelen valakit egyébként, aki hajlandó gondozni az eseményeket ’14 június 28-áig, utána viszont elszelel. Elhagyja a földet. Következésképp, lévén kizárólagos forrásunk, mi sem vállalkozhatunk a továbbiak felidézésére, még mi sem, akibe pedig átmenetileg visszajött. Igaz, ezt nem is ígértük. Marad csak bennünk (amenyiben ezzel a tudati képpel élni tudunk) ama megtorpanó autó, ama verőfény, ama kézkinyúlás, ama rémület az arcokon, ama vérpatakzás, immár mozdíthatatlan látványként: mint valamiféle időtlen kánikulai ég-lég-kristálygömb-zárvány.

3

Lehet, nagyon is meglehet, hogy őrültek vagyunk. Ez azonban semmit nem von le annak igazságából, hogy láttuk azon angyalt, ki mindezeket megsúgta nekünk. Sőt. Nemhogy csak láttuk, de egyenesen éltük azt az angyalt! Különben, ha nem hiszik ezt a diakrón szinkronélésünket, csak annál jobb nekünk. Mindenesetre - szívbéli jótanácsként fogadják el ne járjanak utána különösebben.

931