Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Zsávolya Zoltán: Az ifjú káosz
Ki vagy?” Kgy ifjú.” „Mit akarsz?” „Hogy hallgass, hallgass...” Hallgatunk, hallgatunk. Elhangzik a mese. „Elég!” ordítunk bele. Olyasmiket tudunk meg, hogy a hátunkon'égnek áll a szőr. (Csaknem mintha szárny volna, úgy!) De mindegy: eldöntjük, hogy - elviselendő őket - valamely elbeszélésbe fektetjük e híreket. 2 Na most. Gyönyörű nyári nap tündököl az égbolti robbanókék horizontösszeolvadásban, amikor futótűzként terjed el a szörnyű hír a városban. Olyan irtózatosnak hat, hogy az első pillanatban senki sem meri vagy akarja elhinni a derék magyarok közül. Ám délután egy órakor már hivatalosan is megerősít- tetik az orvgyilkosságról szóló szarajevói brosúramessage. Csak aszondani erre interpretációként: a természet. Az angyali természet ugyebár. Szóval, hogy a fenti fólcsíny púder mindössze, érthető? Nem? Alább részletezzük. 1 Nem kevesebbet állítunk vizsgálódásaink közepette, mint azt: Princip Gavrilo csak egy meglehetősen elfuserált egyetemista. 1914. június 28-án a nagyszerb „igazgatók” (kérésztapikák) megbízásából ugyan valóban ő lövi agyon Ferenc Ferdinánd trónörökös - ha jól számoljuk - ötvenegy és Zsófia hercegnő negyvenhat esztendős bájait (látszatra), azomba’ annyira lefáradt ekkor már a gyerek, hogy bizonnyal a brownigot sem önerejéből lötyböli-in- gatja rá elsütést a célra. Hanem ama angyal vezeti a kezét. Feltehető a kérdés: miből gondoljuk ezt? Egy dolog, miszerint az angyal mondta. Másik dolog: maga a kölök. Mert aki húsra (ing nélkül) vesz fel kétsorosán gombolódó jakót (mint ő), de úgy, hogy az rendesen a háta közepén érne véget, amennyiben elnyúlna odáig (háhá: akár valami szárny!) (fél szárny csak, hiszen az egyik begöngyöli a másikat), az elég jancsipista. Annak irányában ökölbe szorított kéz a jelzés, miközben németül hangozik számára a majdnem... 2 Mi sem vélnénk csodának, ha máris többen konstatálják: sok ez idegileg. Ifjítani hát (előre!: azaz vissza, jó angyal uram), ifjítani a pillanaton: Csurcsics effendi! Őt hozni be! Esz (Sz.) polgármesterét. Kezdene beszédbe, üdvözlő szózatba, a városházán, e férfiú, hanem a trónörökös, láthatóan felindulva, legyint rá, majd érdes hangon így szól: „Hohó, barátom! Várjon! Az ember mint vendég, látogatóba jön ide és akkor bombát dobnak a kocsijába? Ez felháborító...” Jahogy: bomba is van előbb?! 1 (Stáció-vázlatok a káosz ifjúságában) 1/1 Cabrinovics, a későbbi bombavető merénylő aznap későn ébred. 1903. 928
