Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Zsávolya Zoltán: Az ifjú káosz
november 24-ére virrad. A látóhatár nehezen belátható az időjárás függvényében e napon. Csak igen-igen elmosódottan mutatja a jövendőt, melynek ködös fátyola mögött nagy események véres kontúrjai motoznak. Amúgy jóevő kisfiúnak állítják: mosolyog, kakil, mint más rendes ember gyereke. Szereti a főzeléket, akár valamely embertelen kis emberfióka. (Gyanús momentum.) S hol van még, körűié, az angyal? 1/2 Cabrinovics, a bombavető merénylő egy állítólagos „Giga no vies” (Karagyorgyevics?) Gyurkától szerzi be a robbanóanyagot meg a stukkert. 2/1 Gavrilo Princip mint kéjes gondolat. 2/2 Gavrilo Princip, Princip Gavrilo, később. 2/3 Gavrilovics mester, a későbbi szarajevói merénylő újabb helyzetekben. (Szarajevó, Szar a jávó, szar a csávó.) 2/4 Dzsi Pí állítólagosán szintén bizonyos „Ciganovics” Georgitól nyúlja le a végrehajtós revolvert. 1/3 Cabrinovics egy órával a merénylet előtt valami barátjával még fényképezkedik. 2/5 Gavrilovics egy órával a merénylet előtt nyirkosán verejtékezik. 1/4 Szóval: Cabrinovics; merthogy van bomba is. 2/6 Oh, G. P.! Egy órával a merénylet előtt még nagyon ifjú a káosz. Mondhatni: egyelőre csupán önnön előzménye. 2 A legfontosabb előzményekhez persze az angyal tartozik. Mondhatjuk, csúnya egy férfi. Majdnem annyira, mint mi. És tolla van a hátán, a szárnyán. Gusztustalan. De ezen csúnyasága segít rekonstruálni azt is, milyen volt Dzsi Pí. (Nem az a simabőrű amazon.) Hiszen, alighanem, jómagunk Gavrilovics reinkarnációja vagyunk, viszontag úgy, hogy hajtóművünk ugyanazon iszonytató angyal. Vagyis: belenézünk a tükörbe, netán önök néznek bele oda, s már meg van idéződve az alak dosztig. (Amikor a fentiekben arról beszéltünk, hogy így-úgy az angyal, ezt mondta, azt mondta, meg: megjelent, akkor is „csak” ilyesféle figurális ráadódásról, ráegyszerűsödésről adtunk hírt.) így könnyű, mondhatná bárki. Hát, igaz, könnyű: rekonstruálni; ami ellenben nem könnyű: élni. Kézizzadós ugyanis az angyal, ezért aztán a pisztoly fogása (ami, ugye, egy maroklőfegyver esetén aligha elhanyagolandó szempontfejlemény) nem éppen praktikus. Újabb adalék lehet ez Principovics mindennapjaihoz. Mellesleg: adalék a saját mindennapjainkhoz. Ám még ez volna a legkevesebb. Több ennél mindaz, ami fontosabb a kézizzadásnál. Több ennél minden más. (Bár azért, belegondolva abba a revolverbe, kutya bosszantóan hathat az a típusú fogantyúi verejtékezés, ha pontosan olyan feladatra születik valaki.) 1 Mármost: a pillanat... A lövések pillanata, midőn az előbb újítottunk rajta, ellenállt. Megtört így. Elveszett, túlhaladódott, az enyészet világába hullott. Most már késő, elkövettük a hibát, megbántottuk a pillanatot. Azt a pillanatot is, amikor Budapestre plántálódott a hír-állomány, és rémületet keltett az utcák hullámzó és idegesen türelmetlen közönségében - azt a pillanatot is megbántottuk. És nem kevésbé azokat is, amelyekben idegen emberek 929
