Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Sz. D. Szazonov: Végzetes évek
hogy milyen mértékben támaszkodhatunk Bratianóra és azokra a román államférfiakra, akik hazafias meggondolásokból kifolyólag készek voltak Oroszországgal összekötni sorsukat, mert nem rendelkeztünk elég adattal erkölcsi kaliberük meghatározására, amely tényezőnek pedig a politikában sincs kisebb jelentősége, mint minden más téren. Erről az oldalukról később ismertük meg őket, a nagy háború idején, amely fenyegető közelsége ellenére is akkor még el volt rejtve tekintetünk elől. Constanzából való elutazásom napján Károly király annak a reményének adott kifejezést, hogy Bukarestből ellátogatok Sinaiába, a királyi család nyári tartózkodóhelyére a Kárpátok közt, a magyar határ közelében. Hogy a király kívánságát teljesítse, vagy talán hogy alkalma legyen közelebbről megismerkedni velem, Bratiano azt ajánlotta, hogy utazzunk el együtt Sinaiába. Miután megtekintettem a barokk stílben épített és művészi szempontból érdektelen kastélyt, amelyet azonban a király nagyon szeretett, Bratiano, aki meg akarta mutatni a Kárpátok szépségeit és gyönyörű erdőségeit, elvitt egy helységig, amelynek nevét elfelejtettem és amely közvetlenül a határon feküdt. Egy pillanatnyi megállás után automobilunk a honvédőrszem néma csodálkozására gyorsan áthajtott a határon és néhány versztára behatolt a magyar területre. Amikor ráléptünk Erdély földjére, valószínűleg mindkettőnk fejében egy és ugyanaz a gondolat villant föl, az nevezetesen, hogy oly román földön vagyunk, amely a magyar uralom alól való fölszabadítását és a határontúli testvéméppel való egyesítését várja. De nem adtunk kifejezést gondolatainknak, mert még nem érkezett el számunkra a nyílt beszéd ideje. Az utazásunkat követő napon a budapesti újságok elégedetlenségüket fejezték ki a magyar területen tett sétánk fölött. Bécsben, mint később megtudtam, szintén elítélték Bratianóval való közös megjelenésemet Erdélyben. Ez az erdélyi kirándulás előre nem tervezett megnyilvánulása volt Oroszország és Románia között megfogamzott politikai szolidaritásnak. Fordította Gellért Hugó Folyóiratunk 1998. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatást nyújt. 924
