Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Kolozsvári Papp László: Kleothéra története
balkáni nemesi címet, s hozzá való papírokat vásárol magának. Micsoda erdélyi pályafutás, ha azt vesszük, hogy Szászvárosban születik, apácák nevelik, mi az hogy nevelik, sanyargatják... ösztönös eló'iskola... Lélekjelenléte, az aztán volt! Sztánán megvárta a hajnalt, s megszemlélte a merénylet eredményét. Meyer-Lübkét nem lehetett azonosítani. Arra, hogy ne olyan ruhában legyen, amit láttak rajta, s ne legyen nála olyan tárgy, amiből megállapítható, hogy az a véres őrlemény a vágányok között Meyer- Lübke földi maradványa, arról gondoskodott... Elmondhatom hát bízvást, hogy az ezredest én küldöm a másvilágra. Legalábbis reméltem, tudat alatt!, hogy oda küldöm... De hogy a jámbor és bamba Eufrozina tüzelő' fenékkel járjon el innen, az Egyetem utcából a szomszédos Farkas utcába, ahol megteszi, amit megtesz...! S ő is megvallja később, csakúgy mint Ottilia, hogy élvezte, nagyon élvezte! El kellett mondania, kikívánkozott belőle, egyszer el kellett mondania! Benne volt a játszmájában, amit az életével vívott! Szinte a halálos ágyán vallotta meg!... a jó ég tudta, hogy az a kór a végső' lesz az életében! S ha láttad volna, mi mindent vásárolt össze magának az örömlány keresményéből. Eldugta, halála után találtam meg; csak ott viselhette! Különben puritán holmikat hordott. Mondjam azt, hogy ó' volt a világ legunalmasabb nője? Hogy bosszút állt valamiért rajtam, s a világon...? Volt abból is. Végül ő buktatja le a varrónő', Meyer-Lübke és Pergő' Zilia vállalkozását! Az amató'rt talán átejti, nekem azonban, akinek hivatása a gyanú, nyomban eszembe jut, hogy ő indítja el a szóbeszédet, ami tekervényes utakon eljut hozzám, miszerint úri asszonyok árusítják szerelmüket a Farkas utcában. Ismert annyira, hogy tudja, nem egy szakasz rendőrrel, ügyészként fogok oda berontani, hanem kliensként kopogtatok... Voltaképpen mulatságos, hogyan vezet a saját nyomára. Ossze- barátkozik egy mindenre kapható özveggyel. Hervadásban jó eló'menetelű szépasszony. O valóban a kedvét kereste. Egyszerűen élni akart még. Volt annak a nőnek egy kuzinja Vingán, Arad mellett, az küldte a bánsági klienseket. Annak pedig élt egy unokahuga Váradon, na azt elég durván rántották bele az ügyletbe. Fehérneműt varratott, Ziliáék pedig elszedték a ruháját, éheztették, fakanállal verték a fenekét, s a fenyítésre jegyet árusítottak. Aligha ezért, de annyi bizonyos, hogy egy idő után igen lelkes játszótárs és üzlettárs lett belőle. Ő a váradi ágensük. Eufrozi margittai, s amikor meglátogattuk a szüleit, én pedig a sorvasztó unalom elől be-beautóztam Váradra, immár nem volt nehéz Eufrozinának, aki ismerte a váradi ismeretségi körömet, engem, a margittai urat! beszerveztetni... A föbbit tudod doki, első látogatás, a második, a harmadik, amikor is a kukucskálón át megpillantom a bordó szobában a pucér Eufrozinát... Rosszul lett, elájult... Ezt kellett tennie... És élvezte a helyzetet. Hogy ne mondjam: pokolian abszolút főszerep, amire mindig is vágyott! Doktor Szamossy György olyan, mint aki teljesen elázott. Csak barátai tudják, hogy a fotelokban, kereveteken szétfolyó doki minden, csak nem részeg. Más ő, ha itallal, nővel, az élettel főbe lövi magát. A Szent Mihály templom órája elüti valamelyik egyet - fél egy?, egy óra?, fél kettő? -, s a szobába hűvösség árad be délről, a Házsongárdi temető felől. Kifolyik a temető rácsos kapuján, átömlik a házon, ahol Petőfi lakott, s görög 884
