Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Kolozsvári Papp László: Kleothéra története
volt... Sose értettem, miért volt rá szükségük, te sem tudtad megmagyarázni. Az elrabolt életet nem holmi perditasággal, tobzódással lehet visszanyerni... Ámbár, ha látja az ember, jóvátehetlenül odalesz, mint az egész város. Az a varrónő', az volt a zseni, fűzi tovább a tűnődést Maxim Gyula, mintha tanulta volna Warrenné mesterségét. Boldogtalan nejem, hűtlen Eufrozinám megvallotta később, hogy félt is, vágyódott is a ruhapróbákra... Az a nő olyan helyeket, pontokat érintett meg a testén, hogy remegett tőle a lába, felhevült a hasa... Maga sem tudta, miként, egyszer csak a varrónőjének az ölelő, simogató karjában találta magát szinte meztelenül, hiszen csak... ruhát próbál egy női varrodában... így tud meg lassacskán mindent! Hogy járnak oda mások is, nem csak varratni. A város előkelő dámái! Eufrozina a biztonság kedvéért először Pergő Zilia és a jámbor tisztesség élő szobra, Meyer-Lübke ezredes társaságában issza meg az első konyakot... De azért jól kikeverted, doki, jól kikeverted! S a történeted, így, hogy elvetted tőlem, valóban gyógyít!... Furcsa, hogy magam sokszor megcsaltam őt, s ha teoretice tevődik föl a kérdés, vajon joga van-e Eufrozinámnak, a feddhetetlennek a csapodárságra, habozás nélkül azt mondom: igen, hogyne volna! És nem csupán a viszonosság alapján... Dehogy... de hogy egy alkalmi, s bizonyos értelemben egyedülálló, és Farkas utcai!, ez a legironikusabb mozzanat számomra az egészben, hogy Kolozsváron, a Farkas utcában létesülő örömtanyára járjon el, igya el magától a fékentartó öntudatot, s jó pénzért örömlánykodjon... Ezt nem lehet megérteni! Mi történt vele?! És mi történt velünk! Főleg velünk, mind! Hogy ki-ki megpróbál kitörni az élet kilátástalanságából... ez kevés! Hiszen ilyen-olyan bűneinket és vétkeinket élveztük is!... A te Kleothéra Ottiliád, végül is a feleséged akkor kezd gyógyulgatni, amikor megvallhatja, hogy bizonyos értelemben élvezte, hogy megalázzák. Dehát ez már nem létezhet!... Vagy csak utólag, az egésznek a képzete, annak a Goldberger Tihamérnak a kéjtől szétcsorgó arca, amely kéjt mégiscsak ő váltja ki. Hogy mint a kislányok, akikre néha olyan hirtelen jön rá, hogy... hogy bepisilnek!... Doki, doki, doki. Ezt magyarázd meg! Szamossy György doktor elballag a szekrénykéig, megkaparintja a zöld chartreuse-ös palackot, s elégedetten visszaül a barna bőr fotelba. A ny. főügyész folytatja: Azt mondtam Pergő Ziliának, hogy küldje el valahová örökre Meyer- Ltibkét, ha azt akarja, hogy futni hagyjam, s egy pillanatra eszembe jutott, hogy Zilia meg fogja ölni az ezredest. De hogy valóban megteszi! Amikor Sztána után visszajön Kolozsvárra, s itt, ebben a szobában, abban a fotelban nyújtózkodva - olyan fehér a pucér teste, mint a cigarettapapír -, akkor még nem vallja be, csak annyit mond: higgyem el, Meyer-Lübke soha többé nem fog feltűnni Kolozsváron! Én pedig elhiszem neki. Mint vizsgálóbírónak, egyáltalán, hosszú jogi pályám során annyian hazudtak nekem, s annyian vallották meg az igazat, hogy ha nem alakul ki bennem az igaznak és hazugnak valamiféle mértéke, füles gombot sem érek... Belgrádból írja meg, ahol immár a kolozsvári tapasztalatok felhasználásával rendez be házat - színházzal -, sanyargatásban kedvüket lelő nőknek és férfiaknak, ahol fabulózus pénzekért árusítja a szerelmüket és szenvedésüket közszemlére bocsátó párok, főleg házaspárok játszadozásait. A spektákulumok néha olyan komolyak, írja, hogy orvost is szerződtetett. Amikor forróvá válik a talpa alatt a talaj, tovább szökik, Marseilleben hal meg, mint köztiszteletben álló matróna, valami 883
