Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Kolozsvári Papp László: Kleothéra története
elköveti a legsúlyosabb hibát, amit nő csak elkövethet - majdnem mind elkövetik!, húzza el a száját a doki olyan vágyakat ébreszt és gerjeszt, melyeket esze ágában sincs kielégíteni. Az eddigiekből is kivehető, hogy csak a fennvaló a megmondhatója, hogy Goldberger Tihamér szerelmes-e belé vagy sem. Annyi bizonyos, hogy őrjöng, s ha nem róla volna szó, azt mondanám, az öngyilkosság is meg-megkísérti. Mi sem áll tőle távolabb! Hogy Kleothéra mit érez? Alkalmasint élvezi a hatalmát, ami ajándékot kap tőle, virág, csecsebecse, műtárgy, azt úgy fogadja el, mint akinek ahhoz joga van születésénél fogva. És szépségénél fogva is...! Nagyon szép nő! A legszebb asszonykorban van, annak is az elején! Még hosszú esztendőkig lesz szép és kívánatos, s ezt is tudja... Hadd tegyem hozzá, történeten kívül, az a nő, aki öreg korára is szép lesz és mindenképpen vonzó Tihamérral. Nemigen mutatkoznak a nyilvánosság előtt, látni őket néha a Botanikus Kertben, máskor kikonflisoznak a Törökvágáshoz, a kertvendéglőbe. Kleothéra nagyobb társaságokban exponálja magát férfiakkal, nőkkel elegyest, ez a legbiztonságosabb módja a kalandok előkészítésének. De mint a spanyol infánsnők a majmokat, meg-megenged magának Tihamérokat, nem szadista, egyszerűen észre sem veszi mások szenvedését. Hogy az ékszerekért él-hal, azt Tihamér úgy kapja ki, mint kígyó a madártojást. Kleothéra azonban megingathatatlan. Tisztában van vele, hogy az efféle ajándékot nem hagyhatná viszonzatlanul... És ebben is maradnának, ha Kleothéránk egy alkalommal nem tartaná meg mégis a súlyos karperecét; a felajzott hódolót pedig erkölcsi intelemmel fizeti ki. Hogy a lekezelő visszautasítás csupán gyűlöletet és megvetést vált ki Ti- hamérból, azt csak ti hiszitek, s még néhány millió ember, akiben egyenes úton jár a lélek. Ha azonban Kleothérát nem nevezhetjük szadistának, Ti- hamért még annyira sem mazochistának. Nem érthető igazán, hogy ez a többszörös milliomos, műgyűjtő és régiségkereskedő, kivételes ékszer- gyűjtemény birtokosa miért leli gyönyörűségét abban, ha lenyomják a fejét a... miért is ne mondanám ki, hogy mibe...?, de mégsem, ha megalázzák. Ettől töltődik föl? Ez igazol neki mindent, visszamenőlegesen is...? Kleothéra megtekinti Goldberger Tihamér ékszergyűjteményét, és csapdába esik. Kell-e mondanom, hogy azon a bizonyos nyakéken akad fenn ez a nőnemű Achilleusz, aki csak a sarkán sebezhető?! Azon a rubinköves nyakéken, melyet sokkal később meglátnak rajta, s amelyen megbukik az egész vállalkozás. De azt - a játszma tökéletes! -, csak azt Tihamér nem adja semmiért! Bármit, csak azt nem! Ha Kleothéra elment volna Évának, Goldberger Tihamér sem utolsó kígyónak! Avagy az egészet egy felsőbb akarat hozta össze, amiképpen a bibliai mesét is fólöttes akarat pasziánszozza ki, tudván tudva, hogy a szereplők épp úgy és épp akkor buknak el benne, ahogyan azt ő kiszámította volt, ha pedig így van, hol itt a próbatétel? Ha a dologról tudható, hogy erősebb, mint mi, akkor mi mik vagyunk benne?! Az igazság pillanata itt jön el, Kolozsváron, a Majális utcai villában, ahová Kleothéra végül is elmegy. Goldberger Tihamér maga nyit ajtót neki, vezeti be a szobába, ahol hosszú asztal várja őket két személyre terítve, a termet pedig lila és sárga gyertyák világítják meg. Kleothéra elmondja nekem később, hogy amikor becsukódott mögötte a súlyos tölgyfa ajtó, az jutott eszébe, hogy akár meg is gyilkolhatják. Senkinek 878
