Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Kolozsvári Papp László: Kleothéra története
Gordon újra átússza a medencét, Manó a nagyvíz és a mellette lévő' kisvíz közti kőjárdán ballag át, s megbámulja a csúszkát, ami a derékig érő víz fölé nyúlik. A medencét mintha ólomlap borítaná. Szamossy doktor és Maxim Gyula a másik oldalról kerüli meg a nagyvizet, a kétszintes trambulin alatt. Az egyik kabinból zihálás, sikongás hallatszik. A hórihorgas pólókapus, Fülöp Endre, ismertebb nevén Kanca vágja ki a kabinajtót. Aztán az ajtó újra meglendül s fölvillan egy sietősen távolodó fehér szoknya és blúz. Kanca a lány után lódul.- Nincs csodálatosabb illat Kolozsváron, mint a kabin nedves, fülledt szaga, amint elkeveredik a fiatal szerelem szagával - mondja a nyugalmazott főügyész, s odalép az árván maradt kabinhoz, beleszagol a levegőjébe, úgy szívja magába, mint igazi ínyenc és kéjenc, az ajtót is magára húzva egy pillanatra. - Tudod, doki, hogy egy kolozsvári strandkabinban vesztettem el a szüzességemet? Nem adnám semmi pénzért! Kleothéra története...? tűnődik el a doki, s eltolja magától a szardella-salátás tányérkát. Igen, igen... jellemző, módfelett jellemző, már ha... értitek, mit akarok ezzel mondani... Már ha...! Illetve a történet első fele méltó annak második feléhez. Hogy az együgyű Dömötör Péter, kolozsvári temetőpásztor évekig zavartalanul fosztogassa a sírokat, disznót hizlaljon a feldarabolt tetemekkel, s a húst eladja a piacon! Hogy a fia domborműveket faragjon a koporsódeszkákból és hogy... de hisz tudjátok... S hogy ez a két, Dömötör Péternével három borzasztó homonculus még csak ne is élvezze azt a gazdagságot, amit ez az iszonyatos földmunka hoz nekik! Hogy berendezzenek a Balassa utcában, a Házsongárd mellett egy Philémon és Baukisz lakot, s ott éljék meg a becsületesnek hitt kései és legmagasabb öregséget, hogy végül fákká változzanak, mint a mitológiai Philémon és Baukisz, ha nem sújt le rájuk a fatális véletlen, nem pillantja meg valaki egy közismert magyar nemesi hölgy keblén azt a nyakéket, amiből csupán egyetlen egy készült, rendelésre, azt pedig évtizede, hogy eltemették a Házsongárdi temetőben. A doki olyan ünnepélyes, hogy Gordon úr, az újságíró nem állja meg, hogy oda ne kínálja neki az endívia-salátát - gondosan kiválogatott belső, sárga levelekből készítette Elek úr, főtt tojást tett a tetejére, cukrot azonban nem adott hozzá. Mint minden erdélyi, ő is a saláta meggyalázásának tartja a cuk- rozást. A doki azonban mintha csak mellé nyúlna, az ürühöz feladott, hordóban savanyított tökből vesz magának, a kaporszálak olyan rajzolatot tettek rajta, mint a márvány erezete. Hogy aztán megfeledkezzék róla, fölkapja a krampampulival félig telt kelyhét, ajkához vigye, belenyaljon, s folytassa Kleothéra történetét. Amiképpen örök rejtély marad az is, miért nem költekezik a Dömötör- klán, miért juttatják el az asszony valami máramarosszigeti pereputtya révén rokon Goldberger Tihamér kezéhez a rablott ékszereket és egyéb javakat, köztük a nyomravezető bűnjelet, a rubinköves nyakéket. Igaz, hogy Goldberger Tihamér, történetünk kezdetén az élettől semmit sem váró női fodrász, hollandi tulipánhagymákat, ritka virágmagokat, palántákat küld a Balassa utcába - az aranypatak megeredésétől kezdve többé nem látogat el oda, s noha vásárol egy villát Kolozsváron a Majális úton, jóformán észrevétlenül, félárnyékban, igen, ez a helyes kifejezés, félárnyékban tartózkodik a városban. 874
