Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Kolozsvári Papp László: Kleothéra története

első menedék-kamránál. Ez ellentmond a gyilkosság elméletnek. Miért ment volna be a szerelmes pár erre a tiltott, ráadásul piszkos és büdös helyre...? Pergő Zilia persze előbb is megölhette az ezredest méreggel, kötőtűvel, akár­mivel, s csak a holttestet vonszolja be az alagút fülkéig... Én ezt nem hiszem! Annál sokkal nagyobb hatalma volt az együgyű férfiún. Erre vall az is, hogy több napon át tartó, tehát az örökkévalóság érzetét keltő édeni kertet terem­tett Meyer-Lübkének. Igen, uraim, jól sejtik, ez a szerelmeseknek egy nem minden pajzánság nélküli ötlete volt. Hogy oda elbújjanak... A 142-es végig- robogása az alagúton a pokol képzetét ébreszti az emberben. Jómagam is kipróbáltam. Üstdob, harsona, diszharmónia! A század zenéje. Az embernek megszűnik a teste, illetve függetlenedik akaratától, s ha párosán van jelen a test, szinte keresi a másikkal való összesimulást: remeg a föld, vége a világ­nak... Ezt megtapasztalni napjában többször is, az alagút torkolatánál, a fűben üldögélve, hogy aztán, egy este, asszonyszeszélynek engedve - bizarr egy lény lehetett Pergő Zilia a sült szerelmes Meyer-Lübke szemében, miért is fogott volna gyanút - bemenjenek az első kamráig. A vonat pedig, elől a csaknem a boltozatot súroló, rövid kéményű 142-es menetrend szerint jött, füst és gőz félhomályát görgetve maga előtt. Meyer-Lübke pedig gyöngéden átkarolta remegő kedvesét, s nem volt ideje felfogni, hogy mi történik vele, hiszen mire tudatára ébredt volna, hogy a kedves ellöki magától, addigra már a kerekek alatt volt. A doki feláll, nyújtózkodik a meleg estében.- Járjunk egyet - javasolja a ny. főügyész, s ő is feláll, Ízületeit ropogtatja. - Elek úr, lesz endívia saláta?- Ahogyan Maxim úr rendelte. Hideg vacsora, és természetesen endívia. A társaság szétszóródik, amint leballagnak a terasz tán nyolc lépcsőjén... Megszámolta-e valaki, hány lépcsője is volt a kolozsvári strandvendéglő teraszának?... Maxim Gyula és a doki csak addig marad együtt, amíg meg­kerülik a piros tetős házat - a kisdedeknek és az egy fokkal nagyobbaknak van ott pancsolója. Már felsúrolták, s fekete tömlőn át folyik bele a vezetékvíz; megmelegíti a reggeli napsütés. A doktor és az ügyész a párhuzamos sétau- takon bandukol ráérősen a hatalmas fűzek felé, melyek élő függönyként választják ketté a strandot. Nincs már hang, amit elszigetelhetnének, az edzés véget ért, ők vannak itt, Elek úr vendégei vacsorára, már csak Szőcs Gézát várják, de ő késik. Manó úr átszalad a Malomárok japán hídján a Szigetre, ott baktat magányosan. A négyes egyszerre érkezik a nagymedencéhez. Gordon gyorsan levet­kőzik, letérdel, fölkap bal markában egy kis fekete vizet, a torkához és a mell­kasához vágja, fejest ugrik. Maxim borzongva nézi. Az újságíró úszik egy ke­resztet, kikapaszkodik. A nagymedence túlfelén, a reves gerendákból összetákolt tribün mögött óriási L alakban zárják le a strandot az emeletes kabinok. Odalátszik a híres­nevezetes kettős jegenyesor, a sporttelep mögött. Hátul a villanytelep erőműháza vagy mi a csoda. Az emeletes kabinok fölső sora előtt szálkás deszkajárda húzódik, vágyakozó kamaszok szoktak ácsorogni alatta, hogy a deszkák közti résen fölfelé lesve láthasák, hogy milyen a lány a szoknyája alatt... Mert a szoknya nélküliek százával szökdécselnek körülöttük. 873

Next

/
Thumbnails
Contents