Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Kolozsvári Papp László: Kleothéra története
Manó úr, aki az erotikus irodalommal való ismerkedést Balzac Pajzán históriáinál hagyta abba, tanácstalanul tárja szét a karját, Gordon viszont tréfás felháborodással tör egyszersmind tér ki a kérdés elől:- Hát tudok én franciául, mint Manó, hogy minden effélét elolvastam volna? A Kaviár nem francia, hanem magyar lap volt, jegyzi meg szórakozottan a doki, mint aki az egészet pihentető' kitérőnek szánja; de épp a pihenésbe fárad bele. Arcvonásai megereszkednek, üldögélése roskataggá válik. Köszön Balló Zolinak, aki az edzésről jövet, sportzsákját lóbálva odaint a sörözőknek. A terasz fölött esti madarak köröznek, megszólal a kuvik, Kolozsvár madara, s abba sem hagyja a kuvikolást egész este, mintha csak azt bizonygatná, hogy hallgatósága, Szamossy doktor, Manó tanár úr, Maxim Gyula, Gordon, az újságíró, s Elek úr, a pincér és vendéglátó ezer évig fog élni. De jó is volna, sóhajtana föl Manó úr, ha fölfigyel a kuvikszóra, hiszen neki, aki gyerekkora óta számolja, hányat kuvikol a madár, hiszen annyi éve van még hátra a hallgatónak - régi babona ez náluk a családban, nemzedékről nemzedékre öröklődik -, neki ez kedves játéka: a kakukkszó számolgatása, a tehervonatok vagonjainak megszámolása, és a hosszú számok egyes számjegyeinek összeadása, mert ha az így nyert összeg osztható maradék nélkül hárommal, akkor az egész szám osztható. Kárpótlásul megajándékozom az urakat, szakad föl a doki a némaságból, a Pergő Zilia és Meyer-Lübke ezredes úr históriájával. Tudom, tudom... KleothéraL. Miért tagadnám, a bűvös Kleothéra történetének előtörténetébe a Zilia és az ezredes szörnyű vadmézes meséje is beletartozik. Nem úgy, hogy a hősöknek bármi közük is volna egymáshoz, nem is ismerik egymást, legalábbis tudtommal... Igen de!, bök a homlokára a doki, s ezzel mintha ki is ment volna a fejéből, hogy mit is akart mondani... Igen, de! A született győztes és a vesztésbe beleszülető és belenövő ember története... szóval... értitek, hogy mit akarok ezzel mondani... Hogy Meyer-Lübke szerelmes lesz Ziliába, azt tán mondanom sem kell. Észrevétlenül, s nincsen ennél alattomosabb érzés, hiszen... (Elek úr értetlen mozdulatot tesz, a doki mintha erre válaszolna) hiszen amíg a vállalkozás kibontakozik, s ő és Boróka nagyságos asszony a kedves kuncsaftokból ak- torokká válnak és bekerülnek a kapcsos könyvbe, az ezredes látszat egyenlőségben tejeskávézgat Ziliával. így kell történnie, hiszen csak így válhat ez a tiszteletre méltó császári és királyi sorsra termett úr önkéntes stricivé, akit még csak meg sem fizetnek... így sodródik egyre beljebb, mint valami fordított centrifugális erő mentén sodródó tárgy... Illetve, nos, centripetális erő mentén a központ felé röpülő holmi... Izé, elnézést, hogy... ennyi idegen szóval, s ráadásul még... Vannak ugyebár a centripetális idegek, melyek az ingerületeket a központi idegrendszerbe szállítják... S ez jó, ez nagyon jó hasonlat, hiszen a mi ezredesünk is így utazik a központ felé, észrevétlenül, s a szörnyű csapás akkor éri, amikor hirtelen vezénylet nélkül marad! Az üzlet ugyanis kifejlődik hamar. Némely hölgyek azért fizetnek, hogy a Farkas utcában biztonságosan randevúzhassanak a kedvesükkel. Van, aki azért jár oda, hogy őt válassza ki a vaksors a gondosan megrostált kliensek közül... Mert a klienseket alaposan megrostálják, hogy elkerüljék a nem- kívánatos összefutásokat. A dámák megnézik a kukucskálón át a szalonban 867
