Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Kolozsvári Papp László: Kleothéra története
kollégiummal szemben elnyúló halványzöld emeletes ház, vagy a mi helyszínünkkel szomszédos régi vármegye ház... Ide érkezik varrónőnk húga Bécs városából, rejtély, hogy milyen náció, hiszen őt nem hallgathattuk ki, Pergő Zilia néven emlegetik, de élek a gyanúperrel, hogy egyszerűen csak kiforgatták a színművész, Pergő Celesztin nevét, aki épp ott, az első magyar kőszínházban, a Farkas utcában vált város, sőt országszerte nevezetessé... Lám csak, ezt a tudattalanban elnyugvó fól-föltámadó gondolatot csak ki kellett mondanom egyszer hangosan, hogy egészen biztos legyek a dolgomban, hiszen Oroszfái Pergő Celesztin mellett egy egész sor híres kolozsvári színész neve bukkan fel az ügyben. Kótsi Patkó Jánostól Ungár Annáig és Néb Máriáig, ragyogó fedőnevek, nyilván szegény Pergő Celesztint nőnek gondolták, s miközben nem használják a Laborfalvi Rózát és Prielle Kornéliát... túlságosan ismertek. A nevek egy bőr borítású kapcsos könyvben voltak benne, mellettük a hölgyek valódi neve, s alább részletezve képességeik, adottságaik és... nos igen, egy számsor is... nyilván az összeg, amiért ezeket az adottságokat igénybe lehetett venni. A kolozsvári feleségek örömtanyája - hiszen az urak nyilván kitalálták már, hogy erről szól a mese - egy ártatlan, bár bűnös futó ötletből fejlődik ki... Na az ilyen szavakat ne vegyétek komolyan... izé... hogy bűnös... mert hát... mi bűn van abban, hogy Boróka a ruhapróbák egy részét a délceg ezredesnél tölti... végül is ruhát próbálnak ott is... ha értitek, mit akarok ezzel mondani!... Pergő Zilia pedig felkínálja a testvére szalonját ezekhez a találkákhoz... Vajon miért fogadják el? Úgy érzi Borbála-Boróka asszony, hogy a varrónője lakásában nagyobb biztonságban van, hogy ott a ruhapróba természetéből következően inkább lehet neglizsében...? így kezdődhetett! Csakhogy - a vallomások szerint - Pergő Zilia, bűbájos egyéniség... A bűbáj az igézet, a lenyűgöző erő és megmagyarázhatatlan hatás értelmében is... szóval... értitek... Mély hatással van Meyer-Lübke urra, aki egyszer csak azon veszi észre magát, hogy három kedves és izgatott asszony társaságában szoárézik - vagy ahogy nagyanyám mondta volt, kolozsváriasan: szuárézik!, aminek semmi köze nincs a benne rejlő est szóhoz, szoárézni éppen délelőtt is lehetett Kolozsváron a század elején... De hol is tartottam? Egy szó mint száz, Pergő Ziliának nem nehéz magához láncolnia Meyer- Lübke urat, már ha használható e helyen ez a súlyos^ avitt szó, hogy láncolni... szívet láncolni!... Pergő Zilia persze hideg számító. 0 már ennek a századnak a lánya, ő üzletet akar, neki pénz kell! Nem úgy, hogy örökli, hogy dús birtokokon virágzik el, mint egy Csehov hősnő, vagy megy tönkre, úgy is mint birtokos, úgy is, mint kívánatos, sugárzó teremtés, csillogó szemű baronessz, úgyszintén, mint egy Csehov hősnő... Jól beszélek, kedves Manó? Manó úr, zavartan krákog, mint akit váratlanul szólítottak ki felelni.- Ööö... khüm... ha pszichológiai szempontból vesszük a dolgot... mert ha az itt aposztrofált csehovi nőalakokat összevetjük társadalmi szempontból a magyar lánnyal és asszonnyal a századfordulóról, akkor... A doki fáradt, szeretetteljes mosolyt küld öreg barátja felé, s közbevág: Pergő Zilia immár megszerzi a pénzt magának! Morálja porlékony, vagy tán nincs is. Ölni csak áttételeken keresztül öl, közvetlenül csak végső szorultságban, ennyiben még nem az ezredforduló lánya. Még csak megnyitja a huszadik századot! Nem nehéz elképzelni róla, hogy súlyos, buja hangulatot 865
