Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Pósa Zoltán: Jóízű röhögés

PÓSAZOLTÁN

Jóízű röhögés

(RONDÓ A HETVENES ÉVEKBŐL)

Jdegesítően direkt módon hordod az igazságtalanul perifériára szorult művészeti író jelmezét” - már a beköszöntó'd is így hangzott szókeszilfid Judit, a sramlizene helyett éppen Korda György számoktól zengő', alpesi jellegű belvárosi sörözőben. Amióta nem vagyunk kollégák, így is ez volt a legkedvesebb szavad. Vékony, metszett ormyergedhez ilyenkor egészen közel ül haragvó szemed, mélyen ülő' cimpád elkeskenyedik.Még az első korsókor megjelenése előtt kivonultam a mosdóba, egyszerűen kíváncsiságból, a napok óta permanensen ittas ember lázas aktivitásától fűtve. Fekete, nyersselyem jakó, mintás ében ing, alóla kibukkan a koromszínű garbó rövid nyakpáncélja. Jgy az együttes túl blikkfangos, discóba kiöltözött külvárosi tahónak látszol.” -csendül vissza a feleségem, Márta csüggedt kézlegyintéssel kísért jellemzése is. A hallgatag tükör csapzott, elázott varjúnak mutat, gyerekes, mosolygós ábrázatom másnapossá, fanyarrá torzul, gömbölydeddé püffed, elmélyülnek a dióbama szem alatti sötét holdak. Tekintetem tompa, jóval kevésbé szug- gesztív, mint egyébként, s az a tévképzetem támad, mintha közepes, normális, százhetven centis férfitermetem is megrövidülne egy fejjel. Néha kísértetiesen hasonlítok apámra, a közelmúltban megboldogult irodalomtörténészre, aki váratlanul, nemlétező tüdőrákjától való félelmében végzett sikeres halálugrást a szegedi klinika harmadik emeletéről, ahol nem is túl súlyos asztmáját vizsgálták ki. „Rádhagyta könyveinek felét, s a veszedelmes vonzódást, nehéz örökség” - figyelmeztet anyám, de legyintek ilyenkor. - Én már végigjártam a halállal való kacérkodás minden poklát - válaszolom általában „filosz” nagyképűséggel... Megadóan engedek a mellékhelyiséget őrző, tisztes cerberusnénike anyagias követelőzésének; az emancipáció vadhajtása, „fizessen a férfi is”, pedig csak a csempézett tükröt bűvöltem.

Visszalépésnek, önkéntes száműzetésbe vonulásnak tekinted újabb állásváltoztatásomat, váratlan távozásomat hazánk legrangosabb könyvtárának kutatócsoportjából a kéthetente megjelenő, tagadhatatlanul nívós(ka)-kelle- mes(ke) kulturális színezetű, de mégis csak szűk rétegnek szóló magazinhoz.- Életed egyik legnagyobb baklövését követted el, amiről lebeszéllek, ha nem vagyok éppen szabadságon - harsogtad szinte sírva-sértődötten, mihelyt leültem a habtól túlcsorduló, harmatos üvegkorsó elé, itt adják a legjobb sert a körúton. Árnyalt célzásaiddal sejtetted, hogy érteni véled az igazi okot: meg akarok szabadulni furcsa, földi fogalmakkal kategorizálhatatlan kapcsolatunk, szívós barátságunk terheitől, mert semmit sem vagyok hajlandó vál794