Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7-8. szám - Papp Endre: A szív körbezárva (esszé)

pótszernek. A képzelődés a valódi egzisztenciát nem képes helyettesíteni. A fikció tehát folyamatosan vereséget szenved az életvilág totális determinációjával szemben. Az Úrnő, lovag, csábító című versben így ír erről:

a szív, ami tőle lobbant, vetett néhányat magán, de élni hiába akart: a nehezék zárjában megállt.

A szerző a kötet fülszövegében azt írja, hogy a könyv összeállításakor szerette volna elkerülni azt a lehetőséget, hogy a versek sorrendjével egy, a verseken túli jelentésre utaljon (mint ezt a korábbiakban tette). Ebből a vallomásból egyrészt azt a következtetést vonhatjuk le, hogy szembetűnő az alkotó törekvése egy végső soron l’art pour Tart költészetfelfogás érvényesítésére, másrészt megállapíthatjuk, hogy fenti kijelentésével a költő - bizonyára tudatosan -nem teljesen őszinte az olvasóhoz. Aversek sorrendiségének praktikus elrendezése - tudniillik a terjedelem szerinti sorbaállítás - a maga lineáris láncolatával kiválóan illeszkedik a vízszintes tengely metonimikus alakításához. Tehát Háy a kötet megszerkesztettségével is képes érzékeltetni azt a „nehezéket”, amely lehetetlenné teszi egy önmaga lényegiségére ráébredő életszemlélet kialakíthatóságát. A visszahúzó súlyt a kontextus jelenti. Az élmények szintjén az egyszerű vegetációra, „vanásra” kényszerítő tapasztalati valóság viszonyai, a nyelvi kifejezés szintjén a köznapi, szinte eszköztelenné redukált beszédmód profán funkcionalitása jelöli ki azokat a határokat, amelyek szűkre szabják az irodalmi megnyilatkozás lehetőségeit. Ez az esztétikai tapasztalat párhuzamba állítható azzal a „minimalizálódási” tendenciával, melyet az irodalomértelmezés a kilencvenes évek egyik jellemző szemléleti és poétikai irányának ismer el a magyar irodalomban.

(Jelenkor Kiadó, Élő Irodalom sorozat, Pécs, 1998.)

Folyóiratunk 1998. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatást nyújt.

748