Életünk, 1998 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 7-8. szám - Papp Endre: A szív körbezárva (esszé)
PAPP ENDRE A szív körbezárva HÁY JÁNOS: VALAMI NEHEZÉK A jól ismert mondást kifordítva úgy jellemezhető Háy János legújabb verseskönyve, hogy benne szerzője keveset markol, viszont sokat fog. A Valami nehezék nem más, mint olyan verseknek a gyűjteménye, amelyeket hagyományosan közérzetlírának szokás nevezni. Nincs ebben a meghatározásban semmiféle lekicsinylő, lesajnáló hátsó gondolat. A versek ugyan egy szűk szemléleti horizontot rajzolnak meg, azonban a költő az önmagának kijelölt határokon belül kivételes szuggesztivitással teremt olyan atmoszférát, amely - azon túl, hogy jól átélhető - kiváló tehetséggel fejezi ki azt a nehezen definiálható, a létszemléletben megmutatkozó veszteségérzést, amely korunk általános tapasztalatának nevezhető. Háy a költészethez egyértelműen érzelmi oldalról közelít. A költő már a témaválasztással is nyilvánvalóvá teszi, hogy - véleménye szerint - milyen szerepet játszhat ma a líra az emberi párbeszédben. Ha a társadalmi funkció felől közelítünk a kérdéshez, azt mondhatjuk, hogy költészetfelfogásának önelvűségét konstatálhatjuk. Háy lírája kivonul a szociológiai cselekvés terepéről a művészi önkifejezés öncélú világába, emocionális tartalmak megszólaltatását tartva elsőrendű feladatának. Magát a kötet tematikáját vizsgálva kézenfekvő, hogy azt két összetevőre bontsuk. Túlsúlyban azok a költemények vannak, amelyek az élet apró, jelentéktelen, hétköznapi dolgait, cselekvéseit, történéseit mutatják be. Átfogóan azt mondhatjuk: ez a banalitások világa. Ezt egészítik ki azok a darabok, amelyek a múltba visznek, mesés, egzotikus tájakra és színhelyekre. A versek ezen csoportja a fantázia birodalmába vezeti el az olvasót. A tematika kettőssége együttjár a versek kettős poétikai jellemezhetőségével. Akötetnek két egymást metsző tengely adja meg az arculatát. A hétköznapi banalitások világához egy horizontális kiterjedésű metonimikus költői alakítás társul, míg a képzelet alkotta valósághoz az előzővel ellentétes irányú, vertikális, az időben és a térben szabadon mozgó, metaforikus eszköziség járul. Vizsgáljuk meg ezt a koordináta-rendszert közelebbről! A vízszintes tengely azonosító jegye a versek központi szervezőjeként felfogható metonimikus alakítás. A monotóniát sugárzó szűkös témaválasztásnak, és a szinte tüntetőén puritán formaiságnak a hangulat meghatározta különböző kombinációi, illetve egy jelentéktelen létezés mindennapjaiból megmutatott apró, lényegtelen tényeknek illeszkedései hozzák létre a versszöveget. A költemények ezen csoportját a statikusság jellemzi. Idődi745
